Irodalmi Szemle, 2001
2001/6 - KONCSOL LÁSZLÓ KÖSZÖNTÉSE - Kovács Győző: Balogh Edgár útjai (emlékezés)
Balogh Edgár útjai Duna-völgyi párbeszéd hangja összeegyeztethető lett volna a „Kárpátok Géniusza” öntömjénező „szózatával”. Nem volt összeegyeztethető. Olyannyira nem, hogy Balogh Edgárt e „szózat” visszhangjai előtt a létező szocializmus csúnyán becsapta, „megtréfálta”, amennyiben börtönbe vetette. Csakhogy utóbb — Balogh Edgár nem állt félre, duzzogva, mindig saját sérelmein évődve. Ugyanis, amikor kijött a börtönből, a kérdésre: „Mi volt ez, Edgár?” — válasza ez volt: „Mi lett volna? Nyilvánvaló tévedés volt, és ezzel az ügyet lezártnak tekintem.” Balogh Edgár a Jövőre szegezte tekintetét. A tanulságokat leltározta: így sorjáztak kötetei. Az biztos, hogy benne, ott belül, roppant nagy volt az összeütközés a hirdetett és a kívánt eszme és a valóság között. Neki, Balogh Edgárnak azt is gondosan leltároznia kellett, hogy mire képes a valóságban a létező szocializmus. így maradt ő tipikusan Duna-táji, közép-kelet-európai. 1996 júniusában csöndben távozott. Úgy mondták, úgy írták, hogy élete utolsó heteiben már nemigen mozdult ki otthonából. Cikket írt. Úgy távozott családja és az élők köréből. Egy álmot épített, de jó volna, ha valami megvalósulna ebből! Barta Gyula: Kicsi szigetek a Dunán, olaj, 1986
