Irodalmi Szemle, 2001
2001/6 - KONCSOL LÁSZLÓ KÖSZÖNTÉSE - Kovács Győző: Balogh Edgár útjai (emlékezés)
Kovács Győző Balogh Edgár útjai Csöndben távozott. O, aki azt vallotta: „A munka csendje áldott, de a belenyugvásé rothadás”. Kolozsvárott, a Rákóczi utcában, íróasztala („tintás esztergapadon”) mellett idézte a múltat, s fürkészte a jövőt. íróasztala fölött, az utca fölé félkörben kiugró ablakok előtt — láthatatlanul ott élt, s munkált az Arany János-i mottó: „Néz le acéltükör mélybe ható szemmel; Legelteti gondját csöndes figyelemmel”. A Buda halála hun öreg istenének attitűdje ez, melyet Arany János a következőképpen magyaráz: „Nemcsak acélból készült tükör... sőt ilyet a mai nép nem is ösmer, hanem az a gyújtó karikaüveg, melyen a babona szerinti hetedik gyermek meglátja a föld alatt rejlő kincset és így tömör testeken keresztül lát vele...” A történelem bugyrait megjáró Balogh Edgár így lett a történelem (nem a babona szerinti) hetedik gyermeke: aki körültekint a terhes viharokkal át- meg átfutt Közép- és Kelet-Európában. Mert ő, Balogh Edgár jellegzetesen közép-európai ember volt. Az 1981-ben megjelent Romániai magyar irodalmi lexikon I. kötete, műfajának megfelelően, úgy határozza meg Balogh Edgár helyét és rangját, hogy „közíró, szerkesztő”. Ezt még teljessé lehet tenni azzal: egyetemi tanár, publicista (miként Fábry Zoltán volt), romániai magyar közíró. Műfaját tekintve, Balogh Edgár mondanivalójának lényege, mai üzenete: vallomás és intelem. Ezt előre bocsátva, ezt figyelembe véve beszélhetünk arról: Balogh Edgár parexcellence Duna-völgyi publicista. Ezért a történelem sajátosan itt és így vonul át művein. A tágabb horizont csak annyiban látható, amennyiben a Duna-medencére (vagy a Kárpát-medencére) volt és lehetett meghatározó hatással, netán befolyással. O, Balogh Edgár elsősorban e közép-kelet-európai térfélre koncentrált, úgy, hogy Erdélyből néz szét e tájon, a Duna-medencében. Az arcok, a sorsok, amelyeket fölidéz, mind jellegzetesen közép-kelet-európaiak, a Kárpát-medence tájairól valók. Hihetetlen mértékű és intenzitású belső azonosulást vallhatott magáénak Balogh Edgár, aki — képletesen is szólva — az Arany János-i magyarázat acéltükör látását mondhatta magáénak. Úgy, hogy a kérdés a végén csattant: melyik vagyok, ki vagyok hát. A Duna-táj vándora, pedagógus, író, művelődésügyi mindenes? — Tényleg, kicsoda is volt Balogh Edgár? Melyik arc ragadható meg, szinte kőbe védhetően? Ő úgy látta, úgy vallotta — legigazibb énje ez: „Rajta tartani a közélet, a nemzetiségi önismeret és együttlét, az ország dolga és a nagyvilág lüktetésén a kezemet... Ha újrakezdeném az életemet, megint a publicisztikát választanám...” Ha felidézzük a kort, Balogh Edgár életútját, meg kell idéznünk a kort, mely veszélyekkel teli, sorsfordulókban és fordulatokban igen gazdag volt. Életútja
