Irodalmi Szemle, 2001

2001/6 - KONCSOL LÁSZLÓ KÖSZÖNTÉSE - Juraj Kuniak—Juraj Cech: Magánskanzen (novella)

Magánskanzen (Etűdök az etnikáről)

Lelkemre, te meghibbantál, gondoltam.

•És minek fogok neked énekelni, ha úgyse hallod?«

»Énekelj!« erősködött,

»Hisz süket vagy, mint az ágyú!« kiabáltam rá, de ő semmi, csak »énekelj, énekelj«, hogy már kirázott a hideg, csak nem gyógyult meg egy kicsit a menekülés alatt, de hát mit kezdjek vele, egymásba karoltunk, és én énekeltem...”

Jaj, de ezt most tényleg csak kitalálta, nagyapa, a mi családunkban egy férfi se tud énekelni!”, szólt a fiú.

„No és, már be is fejeztük, punktum!”

A fiúnak fájt, hogy megbántotta nagyapját, nem gondolta, hogy ilyen vége lesz a mesének, és mikor lefeküdt, érezte, hogy a lelkifurdalás miatt sokáig nem fog tudni elaludni.

De mikor már sötét volt a szobában, nagyapja odajött hozzá, a hajába túrt, és így szólt:

„Semmi baj. Ne félj! A mi dunyháink között is szépeket lehet álmodni. Hunyd le a szemed és aludj!”

Öllős Edit fordítása

Janiga József: Csallóközi táj I.