Irodalmi Szemle, 2001

2001/6 - KONCSOL LÁSZLÓ KÖSZÖNTÉSE - Juraj Kuniak—Juraj Cech: Magánskanzen (novella)

Juraj Kuniak — Juraj Čech

Mikor ezt az álmot mindjárt másnap elmeséltem a nénikémnek, ő is csodálkozott, és így szólt: »Jegyezd ezt meg, Olga, nem válik-e be!*

Ilyen különös álom.

És bevált.

Teljes egészében.”

A TITOK, AMERIKA ÉS A MEDVE

„Ez akkor volt, mikor a nyulak a kutyáknak trombitáltak, a békák sapkában jártak, a borjúk mint a galambok repültek, a disznók cipőt hordtak, a szamarak sarkantyút, az üvegtengeren és a tölgybástyán túl, de még egy kicsit arrébb, ahol már a szikláktól búcsúzunk, a száműzött nyár forró lángjaiban, kedden az érsek temetése után, akit a varjú falt fel. Csak az öreg Tapa tudott erről, de mikor kérdeztem őt, azt mondta, elfelejtette, a hallgatástól lefogyott mint a tövis, meg is halt, és erről persze nem akart beszélni. Csak mikor álmodtam róla, tudtam meg a titkot: »Menj a fedezékbe, és keresd a száműzött meg a felháborodott mellett!* Mentem is, vándoroltam, aztán mikor odaértem, először nem hittem a szememnek, jó, hogy kővé nem meredtem, hogy ki látott már ilyet, de ott volt, mindent megtaláltam, és a fejembe írtam. Ahogy megvettem, úgy el is adom...”

Mikor a nagyapa így kezdte, a fiú leforrázva maradt, visszafojtotta a lélegzetét és összerázkódott, ami hiba volt, mert a nagyapa rögtön észrevette, és így szólt:

„Mit rázkódol, hisz’ csak most kezdtem! Vagy fázol? Gyere közelebb a kályhához! Mesélek inkább mást...”

És úgy is lett. A fiú a titkot soha nem tudta meg.

És noha nehezére esett, a nagyapa már döntött.

Máshol kezdte: „Elmondom, hogyan mentem ki Amerikába.”

Ez használt. A fiú sejtette, hogy megtud egy másik titkot, és csak remélte, hogy nem úgy lesz vége, mint előbb. A nagyapa tele volt titkokkal, minden titka másik titkot szült, és a fiú aztán olyan feszült volt, hogy azt hitte, nem éli túl. De túlélte, és a nagyapa folytatta:

„Nehezen éltünk, szegénységben, nem volt mit felvenni, nem volt mit enni, hát egyszer azt mondtam: »Zsebre tett kézzel nem lesz veled semmi, gyerünk Amerikába!*

Hát összecsomagoltam és mentem.

De Amerika nincs a kertek alatt, messzebb van, mint azt én akkor gondoltam, olyan messze van, hogy messzebb nem is lehetne.

Ahogy mondom, akkor még nem tudtam, hogy a legmesszebbi világba megyek. A haverokkal kivágtunk egy darab erdőt, csináltunk egy nagy tutajt, és gyerünk le a Vágón Amerikába!

Komáromig még tudtuk, hol vagyunk, de aztán akkora víz kapott el bennünket, amekkorát még életünkben nem láttunk, félelmünkben majd beleugortunk. De nem hagytuk magunkat, megmaradt mindenki.