Irodalmi Szemle, 2001

2001/6 - KONCSOL LÁSZLÓ KÖSZÖNTÉSE - Kalász István: Stolz sírni tanul (novella)

Kalász István *

Stolz sírni tanul

... és mikoron Clair, a költőnő kinevette Stolzot, az írót, ki már évek óta nem tudott írni..., a férfi komoran összeszorította ajkát, és elhatározta, hogy: Fogsz te még értem aggódni, fogsz még sírni utánam!, stb..., majd felállt, némán fejet hajtott az imádott nő előtt — a konvenció betartása az egyik leghatásosabb védekezés a megszégyenülés ellen —, és sietve elhagyta a Cafe du Flore-t. Két nappal később az Air Francé gépén üldögélt, ölében Budapest térképével, és miközben az egyik cigarettát szívta a másik után (nem akart magányosnak tűnni), a reá váró kalandra gondolt. Az élet játék, és ennek a játéknak egyetlen szabálya van: az élet nem játék; az aforizmák szellemessége sajnos még soha senkin sem segítetett. Miután megérkezett, taxiba szállt, mely koszosságával a Párizsban közlekedőkre emlékeztette (Budapest, a Kelet Párizsa, figyelmeztette az utazási irodában kapott füzet), majd a nagybátyjához (anyai ágon) hajtatott. Az „oncle” oly távoli rokon volt (a közeliek mindig ellenszenvesek), hogy Stolz bizakodva csöngetett be a második emeleti lakás ajtaján, és miután az végre feltárult előtte, és megpillantotta a küszöb túlsó oldalán álló, sárga inget (brrr!) viselő, kövér férfit, még rokoni ölelésre is hajlandó volt. Tudni kell: Stolz kulturált, tanult embernek tartotta magát. Nos, tette fel az „oncle” valamivel később a konyhában, kérdést, mire vagy kíváncsi? Budapest gyönyörű város... Tehát? Stolznak elve volt, hogy soha nem válaszol semmilyen kérdésre. Ezt a hasznos elvet még fiatalkorában tette magáévá, és eddig nagyon jól bevált... Mert mi történik, ha az ember válaszol? A dolgok bonyolulttá válnak (még bonyolultabbá, mint amilyenek egyébként is), és a legjobb esetben is hosszadalmas számadást kell tennie a válaszolónak. És mi történik, ha nem válaszol, ha egyszerűen másról kezd beszélni? Semmi! Az égvilágon semmi A dolgok akkor is elintézdőnek, ha az ember nem válaszol pl. a levélre..., ezt Bergson mondta, és az író mélységesen igazat adott neki

Az első estén Stolz bort ivott, jó bort (termelői, kísérelte megmagyarázni az „oncle” az ital eredetét, amelyet szutykos demizsonból töltött ki), és mert sokat ivott, melankolikus hangulatba került. Clair, suttogta, és megnyugodva látta, hogy a borostás nagybácsi „mindent értett”, és mert a férfiak, ha érzelmekről van szó, soha nem pillantanak egymás szemébe, Stolz a falat bámulta egészen addig, amíg a nagybácsi gyöngéden be nem támogatta a szobájába, ahol aztán édes álomba merült.

Azt mondják, hogy a félelem megöli a szerelmet, nos, ez lehetséges. Elképzelhető, hogy létezik olyan szerelem is, amely nem ismeri ezt az érzést; Stolz mindenesetre nem találkozott még vele, és mert (már) nem hitt az ideákban (ha az ember elmúlt harmincéves, nehezen hisz abban, hogy a külvilág, az ÉN terméke), úgy döntött, hogy mégis a félelmet (a State anxiety-t)