Irodalmi Szemle, 2001
2001/6 - KONCSOL LÁSZLÓ KÖSZÖNTÉSE - Fónod Zoltán: „Megéreztem, hogy egy titokzatos akarat vezérel...” (Beszélgetés)
Koncsol László köszöntése munkát végezhetem. Hány embert érdekel igazán mélyen a kritika? Ötöt, tízet, tizenötöt, ha az egész kortárs magyar irodalmi közvéleményt tekintjük. Egy regionális könyvtár tudásanyaga ugyanakkor a régió minden lakosát szólon- gatja, s előbb-utóbb, hiszem, mindenkit megérint. Csodálatos élményeket szereztem erről. Az étel-ital jó illata étvágyat gerjeszt, s a könyvek szaporodásával egyre több ember állít meg a csallóközi települések utcáin. Jólesik az is, hogy érzem, a Csallóközben szolidáris közösség vesz körül. Ha elakadok vagy bajba kerülök, mindenki mindjárt a segítségemre siet. Ha egy hivatásnak elkötelezem magam, csak egész emberként tudom végezni, így szerkesztettem, írtam, tanítottam, most pedig éjt nappallá téve készítem, szervezem és szerkesztem sorozatom köteteit. Ezt a munkát nem lehet abbahagyni, csak a Kaszás szegheti nyakamat az asztalnál. Az irodalom szekere elszaladt, nem bírnám utolérni. Arra talán még találok időt, hogy személyes dolgainkat áttekinthető rendbe rakjam, s minden szellemi tulajdonom a megfelelő helyre, könyv- és levéltárba jusson. Több száz könyvem került már gyermekeimhez, szintén több száz kötet két református egyházkerületi gyűjteménybe, folyóirattáram pedig, ha jól emlékszem, harminckét folyóméternyi havilap a révkomáromi ref. teológia könyvtárába. Ha az ember egy ilyen veszélyes világban, ennyi évvel a csontjaiban, ilyen terhekkel és kötelezettségekkel a végbúcsúra készül, akkor már az én derűlátásommal sem igen várhatja az élettől egy lazább, csöndesebb, szépírást termő létforma ajándékát. Ha mégis eljönne, én lennék az első, aki örülne, s élne is vele. Egyébként ez a munka, a helytörténeti munkák körüli bábáskodás nem egy, hanem tíz életet is megér. * Ha eléd toppanna egy szép tündér, mi lenne a három kívánságod? — Kérném, hogy feleségem, Katica legyen teljesen és végérvényesen, testben-lélekben erős és ép, gyermekeim és unokáim boldoguljanak, magam pedig úgy hussanjak ki porhüvelyemből, hogy semmi rendezetlen ügy ne maradjon utánam. * A „hussanással" azért nem kell sietni. Jó erőt, egészséget kívánok Neked és szeretteidnek, s hozzá azt, hogy a rohanó idő őrizze meg azt a derűt, lelki egyensúlyt és emberi nagyvonalúságot, mely mindig is jellemezte életedet, maga ta rtásoda t. Fonod Zoltán
