Irodalmi Szemle, 2001

2001/6 - KONCSOL LÁSZLÓ KÖSZÖNTÉSE - Fónod Zoltán: „Megéreztem, hogy egy titokzatos akarat vezérel...” (Beszélgetés)

Koncsol László köszöntése

építettem föl, Németh Lászlóval szólva, a gályapadból a laboratóriumot, amelynek kísérleti eredményei egyre fölfigyeltetőbbek és hasznosabbak.

* „Ha az antifasizmus lehet műfaj, mért ne lehetne az a humanizmus is? Koncsol László műfaja a humanizmus. Nem a kritika, nem a rencezió, nem az esszéj hanem a humanizmus műfaját műveli." Tőzsér Árpád írta le ezeket a sorokat évekei ezelőtt Nemzedékem útjain című tanulmányköteted kapcsán. Tőzsér a Fábryra szabott sorokat Koncsol Lászlóra, a tanítványra is érvényesnek érzi. Mi erről a véleményed?

— Árpád szeret a filozófiai axiómák és aforizmák tömörségével fogalmazni. Ez így elegáns és szellemes, jól megragad az ember agytekervényei közt, lehet is benne valami, de a dolgok természete szerint itt is, ott is kifityeghet valami az egyetlen fogalom parányi Prokrusztész-ágyából. Nem tudom, ítélje meg más. Ha műtik, a páciens narkózisban hever, hasa nyitva, a sebész és csapata meg a szövettanos látja, mi minden lapul benne. Ha humanizmus, akkor humanizmus, az sem rossz, miért ne vállalnám? Pozitív konnotációk tapadnak hozzá.

* Másfél évtizede nem nyilatkozol irodalmi kérdésekben, most mégis arra kérlek, ne térj ki az érdemi válasz elől. Arra lennék kíváncsi, milyennek ítéled irodalmunk helyzetét Szlovákiában, kik azok, akik ebben a sereglésben számodra fontosak, s melyek azok a művek, amelyekre odafigyeltél, s a történész kánonja szerint — sine ira et stúdió (harag és részrehajlás nélkül)

— minősítésüket is vállalod?

— A szlovákiai magyar irodalom helyzetéről vagy állapotáról egyetlen felelős szót sem mondhatok, mert alig olvastam belőle és róla, nincs rá időm. Azt tudom, amit annak idején összehordtam felőle. Ha pályán maradhattam volna, úgy hetvenéves koromig megvalósíthattam volna terveimet, megírhattam volna irodalmunk összehasonlító történetét. Görömbei irodalomtörténetével kapcsolatban írtam akkor, hogy szintézise után legalább harminc évig lehetetlen lesz újat írni. Most már lehetne, eljön lassan egy új vízió kivetítésének ideje, de azt már egy új nemzedék rátermett tagjának kell végrehajtania.

* Számodra a családod mindig meghatározó volt. Feleségeddel, Katicával együtt hogyan telnek a napjaid, s gyermekeid, unokáid sorsát mennyire tudod figyelemmel kísérni?

— Állandóan dolgozom, nem tudok tétlenül lézengeni, de meg sem élnénk munka nélkül. Nyugdíjunk szánalmas, a bukott rendszer tovább fojtogat bennünket azzal, hogy rosszul fizetett meg, s nyomorult béreinkből ilyen nyugdíjra futja. Havi számláink kiegyenlítése után a nyugdíjamból valami százhúsz koronám marad: „Gondoljátok, meg proletárok!” (József Attila.) Vesztesei voltunk a létező szocializmusnak, ahogy a rendszert ideológusai 1968 után kissé szégyenkezve, irulva-pirulva, kezüket tanácstalanul széttárva becézhették, de a mi nemzedékünk a restaurálódó kapitalizmusnak is vesztese lett. Építettük azt, s elszenvedjük emezt. Fiam elvileg a közelünkben, az országban él, valójában másfél éve Ljubljanában dolgozik. Leányomék Győrbe kevered