Irodalmi Szemle, 2001
2001/6 - Hudák Katalin versei: Logikátlan; Csendre várva;
Hudák Katalin versei Logikátlan hova mégy? — itt hagyod egy rossz világ fáradt jaját? elengeded a rendben sorakozó hűséges napok haját. — ismeretlen világban önmagad újrafelfedezését reméled — a káoszban visszasírod a nyugalmat, rendet pedig még soha meg sem élted — „öntisztítási” céljaidról pozitívan hazudsz magadnak. — halott esélyeid a tisztulásra mind itthon maradtak... — titkok megelevenedése kéjes zsibongást lehel beléd, s e r ingás bán is a téged üldöző árnyak rohannak feléd — nem menekültél el. nem sikerült: a káosz nem vitt közelebb most sem áhított békéd imájához. — tájékozatlanságodon könnyezve, szánva derülök: amire szomjazol, amit elérni vágysz, pont azt kerülöd... Csendre várva régi, nedves rongyaimat unottan forgatom. „megint magamban beszélek!” s eszembe jut: — nem erről szól az élet.
