Irodalmi Szemle, 2001

2001/5 - TALLÓZÓ - Monostori Imre: A Németh László-recepció története a „rendszerváltozás” után (tanulmány)

ból csak a „nemzeti sorskérdéseket jobboldalról interpretálok" (mi is az a „jobboldal”?) hangját hallja (és erősíti föl), de figyelmen kívül hagyja a — láthattuk — meglehetősen markánsan megjelenő szélsőliberális ideológiai és politikai áramlatnak a Németh László-i életművet degradálni óhajtó, szellemiségét pedig durván meghamisító törekvéseit.

Fontos tanulmányt publikál Németh szocializmusképéről Bihari Mihály.50 Milyen típusú szocializmusokat tagadott, s milyet óhajtott? „Németh László úgy volt szocialista — írja Bihari —, hogy elutasította a marxista-bolsevik szocializmust, elutasította a 20. század »vad alanyát«, a nemzetiszocializmust, elutasította a népi írók sok tekintetben ideológia nélküli, romantikus parasztszocializmusát, de nem ragadta őt meg a keresztényszocializmus sem.” Németh szocializmusa — mindezekkel szemben — „értékszocializmus, értékelvű szocializmus”. Olyan, amelyik nem fogadja el a „liberális” kapitalizmust sem, annak meghaladására is törekszik. A másik fontos kritériuma — húzza alá Bihari — ennek az értékelvű szocializmusnak a magyar jellege. Ez nem jelent mást, mint a magyar történelemnek, a „magyar sajátosságokhoz igazodó, a magyar erkölcsnek és léleknek, szellemiségnek megfelelő, a magyar múlthoz, tájhoz és kultúrához kapcsolódó” gazdasági, társadalmi és kulturális berendezkedést. (Tegyük hozzá mindehhez; az imént idézettek fényében nagyon is érthető [sőt, mi több: elemi érdek] a globalista típusú vadkapitalizmus neo- és ultraliberális hívei részéről a Németh László-i felfogás, tágabban e gondolkodói világkép egészének a háttérbe szorítása, illetőleg eltorzítása.)

N. Pál József a hatvanas évek Németh Lászlóját és az akkori hatalom vele szembeni taktikáját elemzi.51 Mindenekelőtt arra mutat rá, hogy Németh — többek véleményével ellentétben — pontosan érzékelte a kora kádári idők konszolidációjának kétarcúságát, és tisztában volt a reá irányuló központi figyelem álságos voltával is. („A magam írásai előtt általában minden kapu kinyílt, a terveim és a kitett szűröm mögött mind becsapódott”) Németh ilyeténképpeni megbecsülése — írja N. Pál — „manipulatív látszatmegbecsülés” volt, hiszen e korszak hatalmi taktikája alapvetően abban ragadható meg, hogy a „népi” ideológiát, a népi „írókat és Németh Lászlót” is arra a helyre kell szorítani, ahol „a munkáikban lévő esetleges gyúanyag már hatástalan”. (Fűzzük ehhez hozzá: ez a politikai „technika” nemcsak a „népi” írókkal szemben, hanem — általában — valamennyi nem „marxista” szellemi törekvéssel vagy megnyilvánulással szemben hasonlóképpen működött.) Németh Lászlónak a hatalommal való „kiegyezését”, „alkuját” N. Pál József — meggyőzően — úgy értelmezi, hogy Németh ez ügyben „tökéletesen konzekvens” volt, „pontosan azt igyekezett tenni a hatvanas években is, amit korábban. Kereste — mikor mennyire hagyták — »a nemzetragasztás« lehetséges módozatait”. Ám mindezt kritikával tette, s tudta azt is, hogy „igazi szándékai nem érhetnek célt”.

Szép és igaz portrét vázol föl Németh Lászlóról Gergely András.52 Itt most csak egyetlen mondatát idézhetjük: „Életmű szilánkokban? Németh Lászlóé a magyar huszadik század egyik legnagyobb, talányosságában is egységes életműve.”

Különleges intellektuális izgalom forrása Vekerdi László szellemi rekonst