Irodalmi Szemle, 2001

2001/5 - TALLÓZÓ - Monostori Imre: A Németh László-recepció története a „rendszerváltozás” után (tanulmány)

100 éve született Németh László

rukciója, melynek során Németh hódmezővásárhelyi pedagógiai tapasztalataival magyarázza a „borúra derű”-trend vonulatait két korszakkezdő (ellen)utópia: az Iskola Kakaskúton (1946, illetve 1963), valamint a Hogy tanítottam Vásárhelyen a történelmet? (1963) (áttételesen még az Égető Eszter és az Irgalom) világában, életfelfogásában.53 Mely világkép és életfelfogás mind a magyarság sorsára, mind pedig az európai civilizáció jövőjére vonatkozik. Hazai vonatkozásban Némethnek az a hite, hogy „a politikai s a vele egyre teljesebben azonosuló gazdasági hatalom korlátoltsága, tévedései, sőt egyre jobban nyilvánvalóvá váló önkénye alatt és ellenére a tudás és a művelődés tömeges méretű terjedése nem nagyon lesz az országban meggátolható”. Mindez a hit — fejtegeti Vekerdi László — 1968-ig jogosult is volt, innentől kezdve azonban (beleértve a kilencvenes éveket is) állandósultak a világválságok, és 1990-től az is kiderült, hogy „elveszítettük a tanulás és a művelődés elmélyülésének és tömeges méretű terjedésének az esélyeit”. A gazdasági elszegényedés — világszerte — a tudás koncentrációjával, másik oldalról viszont a tudatlanság és a műveletlenség növekedésével jár együtt. A Németh László-i „szép, egyenletes pallérozódás reménye napjainkra igencsak délibábbá foszlott, s nem is csak mifelénk. Korunk viszonyulása tudáshoz és tudományhoz merőben másféle, mint az Iskola Kakaskúton és a Hogyan tanítottam Vásárhelyen a törtétjeimet? idején volt.”

*

1996-ban és 97-ben a vitairat jellegű visszapillantó-értékelő megközelítésekben a szorosabban vett „Németh László-ügyek” horizontja tágasabbra emelkedik. Mégpedig azáltal, hogy a hozzászólók az „ügyek” mögött a népi szellemiség aktualitását, életképességét is vizsgálják, vagyis ugyanazt, amit néhány évvel korábban „(szociál)liberális” ellenfeleik.

Ács Margit kezdeményezi ekkor az újragondolást, utalva a „szociálliberális” megközelítések, állásfoglalások egyoldalúságára, tendenciózusságára, politikaiideológiai inspirációira is.54 Fontos (egyszersmind tagadhatatlan) tényt rögzít (ő is), midőn megállapítja, hogy a jelenkori „népi-urbánus” ellentét „gyakorlati politikai színtéren zajlik. Pártpolitikai érdekek fűződnek a másik fél megsemmisítéséhez, s eszközök is vannak hozzá. A tét nem pusztán a közgondolkodás befolyásolása, hanem a hatalom megszerzése és megőrzése. Egyébként vita már nincs is. Nyilatkozatháború van, és nyilvános levelek.” A gondolatmenet később folytatódik: Ács Margit egy másik esszéjében a kádárista hatalom és a „demokratikus ellenzék” hipokrita magatartását elemzi.55 Ez utóbbi szellemi (és informális) csoportosulás jól nyomon követhető politikai célja az volt (és az maradt), hogy a „népi”, a „nemzeti” gondolat, gondolkodás- és magatartásforma legjelentősebb képviselőit a kádárista rezsimmel megkötött „kiegyezés”, „paktum” vétkében marasztalja el, s ebből a premisszából kiindulva alkalmatlannak és hiteltelennek kiáltsa ki őket egy „európai modernizáció” szellemi és politikai képviseletére.

Domokos Mátyás hozzászólása56 a történeti aspektust aktuális politikatörténettel köti össze. Újra fölteszi a még a harmincas években Illyés által megfogalmazott „nagy kérdést”: „antiszemita vagy-e?” S rögtön meg is magyarázza ennek aktualitását: „leginkább azok tartják mesterséges lélegezte