Irodalmi Szemle, 2001

2001/5 - TALLÓZÓ - Monostori Imre: A Németh László-recepció története a „rendszerváltozás” után (tanulmány)

100 éve született Németh László

lapjain sem) az oly gyakran antiszemitizmust kiáltó szellemi kör megbélyegzései között. (Nem azért persze, mivel a szóban forgó Márai-bírálat — akárcsak Németh László hasonló jellegű és tartalmú kritikái — valóban nem antiszemita, hanem azért, mert a „népiségkritika” vezérképviselői az „urbánus” Márainak elnézték, elnézik ezt a bírálatot, mintha le sem íródott volna soha. Nem esik róla szó.) Mórocz Zsolt eme politikai-ideológiai összefüggés „műhely”-jellegéről is leírást ad:. „A szellemi — és a tényleges — gyarmatosítást illetően Németh László előrejelzései pontosnak bizonyultak, beteljesedtek a szárszói beszéd jóslatai [...] érezzük a saját bőrünkön, hogy ami a diktatúrában a fegyveres erők fölötti korlátlan hatalom volt, az a demokráciában a tömegtájékoztatás fölötti hatalom. [...] A régi baloldali elit éppen most egyezett ki — mint rendesen, megint a nemzet feje fölött — az új baloldallal. Semmi sem változott, legföljebb az eszközök.” [Kiemelések az eredetiben.]

Sándor András megítélése szerint46 a Kisebbségben — tragikus módon — „napjainkra próféciái jelleget kezd ölteni”. Németh László — több ok miatt is

— már 1934—35-től hátrányos helyzetbe, kisebbségbe szorítva érezte magát, mivel az ő szellemi attitűdjét a „budapesti kulturális centrumban [...] ingerültséggel fogadták azok, akiknek nincsenek dunántúli paraszt rokonai, vagy ha vannak, nem az ő életáramukba kívánnak szellemi síkon visszakapcsolódni”. Sándor András pozitív válasznak, szemléletes és meggyőző jellemzésnek tartja a „mély magyar” — „híg magyar” tipológiát, s mint képtelen állítást utasítja el Némethte! kapcsolatban az antiszemitizmus vádját Úgy véli, hogv a nemzeti értékek Németh megjósolta súlyos veszélybe kerülése valósággá vált. Egyfelől még a nyilas fasizmus idején, majd jóval később, a kilencvenes években, az ultraliberális zsidó értelmiség (név szerint: Landeszmann György és Pető Iván) nagy és offenzív szellemi befolyása révén.

2. Visszapillantó összegezési kísérletek, értékkereső vázlatok

A közelmúlt Németh László-kultuszát — személyesre hangoltan — Tüskés Tibor foglalja össze először,47 majd Olasz Sándor veszi számba a kilencvenes évekbeli Németh-reneszánsz jellegzetes ismérveit.48 Mindketten arra a következtetésre jutnak, hogy ez az életmű nemcsak tagadhatatlan, de elfojthatatlan is.

Fűzi László recepciótörténeti szempontú áttekintését49 a Kádár-rendszer második szakaszától (vagyis a hatvanas évektől) kezdi, s mindjárt figyelemre méltó megállapítással. Szabó Zoltánt idézi, aki szerint Németh ebben a kritikus időszakban a használni akarás jó szándéka és az igazság teljes feltárásának lehetetlensége kettős szorításban őrlődött. Németh mindig is kettős természetű figyelem fókuszában élt és alkotott — hangsúlyozza Fűzi is —: irodalmi-esztétikai megítélés, valamint ideológiai természetű figyelmek fókuszában. (Tehát nem a Németh-életmű szakadt ketté, nem az életmű természete kettős, hanem a mindenkori befogadás hellege ilyen.) Világosan fogalmaz Fűzi tovább is: „Németh László életművének befogadásában 1988-at követően is alapvetően politikai szempontok érvényesültek.” Ám e ponton megtörik a szerző történeti indíttatású logikája, hiszen a kilencvenes évek első felének Németh-recepciójá-