Irodalmi Szemle, 2001
2001/5 - TALLÓZÓ - Monostori Imre: A Németh László-recepció története a „rendszerváltozás” után (tanulmány)
Tallózó esik) szó: az ellenlábas pártot a klasszikus népi mozgalom valamiféle eltorzult és elkorcsosult, reakciós, múltba merengő utódának feltüntetni.35 Sőt, azt is írja, hogy Illyés, Veres és Németh már az ötvenes-hatvanas évek fordulóján visszatértek „az 1945 előtti nacionalizmus képviseletére”, a nemzeti függetlenség kérdését alárendelték „a határon túli magyarság problémájának”. Továbbá: a hatvanas években „a népi írókör tevékenységéből eltűnt a szociális elkötelezettség”. Tehát: „Antall körének a Lakitelken zászlót bontott tábor élére kerülése nem volt előzmények nélküli történés. A mozgalom plebejus idősebbjei és fiatalabb úri elemei már jóval a rendszerváltás előtt egybeolvadtak.” (Szabó Miklós e cikke gondolatmenetének logikai rugózata feltűnően hasonlít a Radnóti Sándor által kifejtett negatívumokra a „populisták” jellemzéséül.) Lackó Miklós (méltatva Radnóti és Szabó „eredeti” gondolatait) a már többször is megfogalmazott véleményét írja le újra a „népiesség” múltjáról és jelenéről szóló tanulmányában.36 Fölveti viszont azt a kérdést, nem volna-e pontosabb, helyesebb — mivel más szociológiai és szellemi síkról van szó — az „urbánus” fogalom helyett „neoliberális” vagy más szituációkban „szocialista” kifejezést használni. (Annál is inkább, mivel a népi oldal meghatározó jelentőségű szellemei egyben „urbánusok” is voltak, ugyanígy számos urbánusnak mondott klasszikusunk egyetemes magyar kérdéseket fogalmazott meg — egész életművével.) Lackó foglalkozik — újra és újra — az antiszemitizmus formáival és szakaszaival a két háború közötti időkre vonatkozóan (külön is — újra — a „zsidó irodalmi típusokkal”); majd megállapítja — akárcsak Szabó Miklós —, hogy 1945—48 után a népiség mint ideológia is végzetes hanyatlásnak indult, s a hetvenes években végleg elvesztette progresszív jellegét. Németh Lászlóról az Értelmiségi antiszemitizmus című alfejezetben szól Lackó, megismételve, összefoglalva a korábban erről már kifejtett nézetét. Talán azzal az újdonsággal megtoldva, hogy most határozottan elveti a „faj” mint erkölcsi fogalom létezésének a lehetőségét is, mondván: „Az »erkölcsi fajiság« fogalma alkalmas volt arra, hogy kulturális aurával vonja be a nemzet etikai szemléletét.” Az „antipopulista” szellemi offenzíva addigi fejleményeit Gyurácz Ferenc foglalja össze.37 A fogalom értelmezésének két típusát különbözteti meg: L a „népi” a „népies” szinonimája, és 2. parttalan negatív tartalom. Gyurácz is utal arra, hogy a harcias polémia mélyén politikai tartalom lappang, melynek célja: „a demokratikus népi és/vagy nemzeti szemléletű irányzatok és személyek, a magyar népi mozgalom és mai követői kompromittálása és lejáratása.” [Kiemelés az eredeti szövegben.] Borbándi Gyula — Tamás Gáspár Miklós föntebb említett interjújával vitázó — nagy ívű tanulmányának az egyik végkövetkeztetése ugyancsak ez.38 Megállapítja, hogy az „utóbbi években megjelent bírálatok” némely szerzőjét „napi politikai szándékok” is vezették. Rávilágít arra is, hogy ezeknek a bírálatoknak sem az érvkészlete, sem a logikája, sem a forrásai nem újultak meg. Utal továbbá arra, hogy a „liberalizmus is olyan parttalan fogalom, mint a populizmus, a nacionalizmus, a szocializmus, általában az izmusok”.
