Irodalmi Szemle, 2001

2001/5 - TALLÓZÓ - Monostori Imre: A Németh László-recepció története a „rendszerváltozás” után (tanulmány)

100 éve született Németh László

korábban (és — mint tudjuk — napjainkban is) Némethre az antiszemitizmust ráolvasó mechanizmusokat és torz logikákat. Tudományos argumentációval bizonyítja, hogy az antiszemitizmusnak a Bibó István leírta ismérvei nem illenek Németh László egyetlen, a zsidósággal kapcsolatos gondolatmenetére, megnyilvánulására sem. Shylock figuráját — írja Lengyel — „csak a zsidóság egyik, »humanista álcájuk alatt* »fajgyűlöletet szító* csoportjára vetíti rá. Vádja tehát súlyos és erkölcsbe vágó, de nem valamiféle misztifikált zsidóságra vonatkozik, hanem csak a zsidók egyik, általa tételezett csoportjára.” Lengyel András —■ Bibó István nyomán — arra is figyelmeztet, hogy „az antiszemitizmus mint tudományos leíró kategória — a közkeletű vélekedésekkel ellentétben — nem azonos a zsidók »nemszeretetével*”. Ezekben az esetekben

— mondja Lengyel — nem antiszemitizmusról kell beszélni, hanem etnopro- tekcionizmusról. Ez a szituáció „olyan szellemi pozíció, amely elsődlegesnek az etnocentrikus megközelítést tartja, s az eltérő vélemények mássága elsősorban mint a mások — eltérő — véleménye jelenik meg számára”. Németh László „— összefüggésben a történelmi Magyarország széttörése és megcsonkítása okozta traumával — kollektív identitása »elhamisításától* félt. Ez a félelem motiválta.”

Lengyel András „etnoprotekcionizmus”-felfogásával Kiss Károly száll vitába.33 Szerinte Lengyel álláspontját „oly feltétel nélküli, korlátlan, s így történelmietlen liberalizmusfelfogás uralja” [...], amely „megkérdőjelezi minden valós nemzeti különbség létét, és minden nemzeti különbségvetés, védelem indokoltságát, diszkriminatívnak és kirekesztőnek minősítve azt”. Kiss Károly szerint a szóban forgó Németh László-„szituációkban” nincsen másról szó, mint a nemzeti érdekek védelméről. Mert hiszen a „többségi etnikum” védekezése „a létszámában kisebb, de befolyásában erőteljes kisebbséggel szemben” éppoly jogos, mint egy kisebbség védekezése az őt nem kívánt módon befolyásolni, átformálni akaró többséggel szemben.

Gazdag gondolatiságával tűnik ki Kulcsár Szabó Ernőnek a Sorskérdésekről írt esszéje.34 Bajos volna csak egy-két gondolatot kiragadni ebből a dolgozatból, inkább az összegzést (ha úgy tetszik, a „tanulságot”) másoljuk ide: „alighanem könnyebb bírálni — írja Kulcsár Szabó — Németh gondolatainak fogyatkozásait, mint kísérletét nagyságrendjében követni. Ezért csak a mindezeket tekintetbe vevő új olvasatok segíthetnek hozzá bennünket a Németh- életmű mentén elmélyült törésvonalak mai felszámolásához. Mert amíg legalább ennyiben nem olvassuk »másként* a sorskérdések Németh Lászlóját, addig bizonyosan a harmincas évek rezervátumát építjük tovább.”

NACIONALISTÁK?, POPULISTÁK?, ANTISZEMITÁK? (II.)

A népiség, a népi eszmekör („populizmus”) és az antiszemitizmus körüli viták a kilencvenes évek. első felében nemcsak folytatódnak, de ki is éleződnek.

Szabó Miklós például leplezetlenül pártpolitikai szempontokat (és érdekeket) képvisel végig az évtized folyamán. A lakitelki gondolat című írása mintául is szolgálhat annak a bemutatására, amiről már többször esett (és még