Irodalmi Szemle, 2001

2001/5 - TALLÓZÓ - Monostori Imre: A Németh László-recepció története a „rendszerváltozás” után (tanulmány)

100 éve született Németh László

„sűrűbb magyarságot”, a „mélyebb magyarságot”, s le kell róla választani a „múló, felületi magyarságot”!)

A Grezsáéhoz hasonlítható szellemi frissességet és energikus felszabadultsá- got sugároz Vekerdi László írása a Magyarság és Európa (tulajdonképpen: magyarság és európaiság) akkori, 1989-es, 1990-es értelméről.13 Szellemes, tanulságosan figyelmeztető és kellőképpen szkeptikus. Egyetlen mondatban ekként summázza a harmincas évek talán legfontosabb Németh László-i felismerését a nemzeti sorskérdésekről: „egy olyan Európában képzelte el Magyarország és a magyarság helyét, amely hódításairól lemondva, befelé fordulva, szoros munkával szerzi vissza az elpocsékolt »Isten pénzét«, s a görög mintáig leásva újítja — s találja! — meg önmagát.” A sokat emlegetett „fölzárkózás Európához” Németh Lászlónál azt jelentette, hogy ez „csakis egyfajta »élre töréssel«” lehetséges. „Utánzással soha.” Valódi szellemi élmény Vekerdi László egy másik írása14 is: vitája Bertha Zoltánnak a Sorskérdések című Németh-kötetről írt tanulmány értékű kritikájával.15 Vekerdi egyik itteni fölvetése szerint a Kisebbségben — már említett — tipologizálása a kor ismert orvospszichológiai elméletének az átvétele és adaptálása. Nagyon is racionális tudományos elmélet alkalmazásáról van szó: „az »introvertált-extrovertált« ellentétről, amely már magában a pszichológiában — kivált a jungi mélypszichológiában — nyílt vagy burkolt értékítélettel párosult, nem kell tán hangsúlyozni, hogy az »introvertált« karakter javára. Németh »mélymagyarjaira« kivétel nélkül jól illik az »introvertált« jellemzés [...]” Ez a párhuzam azonban — teszi hozzá Vekerdi László — nem kisebbíti Németh László felelősségét amiatt, hogy ezt az önmagában „veszélytelen” tipologizálást „az asszimiláció kényes és tisztázatlan” kérdéskörével társította.

A Sorskérdésekről szól alapos tanulmányában Görömbei András is.16 Úgy látja — nagyon is helytállóan —, hogy Németh esszéinek éppen „az utópisztikus vagy inkább értelmiségi karakter ad ma is létfontosságú időszerűséget”. Ugyanis az eszmény „akkor is érték, ösztönző, ha pillanatnyilag megvalósíthatatlan”. Görömbei itteni gondolatmenete egy rágalmazásoktól, csúsztatásoktól, hamisításoktól megtisztított-megtisztult Németh László-értéke- lésért perel. Fejtegetését — érthetően és ésszerűen — a Németh-esszéírás neuralgikus pontjai közé szervezi, világosan, tisztán, tudományos igényességgel. A Kisebbségben mai üzenete — mondja egy helyütt — az, „hogy egy nemzeti kultúra — függetlenül alkotóinak eredetétől, faji és osztályhelyzetétől

— azokat a műveket, életműveket tudja igazán a sajátjának, melyek e nemzet sorskérdéseinek mély átéléséből emelkednek az egyetemes kultúra rangjára”.

PÉLDÁUL: A NAPPALI HOLD

Az 1990-es országgyűlési választások után az ellenzékbe szorult „szocialista” és (főként) „liberális” erők minden eszközzel igyekeznek lehetetlen helyzetbe hozni az immáron politikai hatalomhoz jutott „népi-nemzeti” (konzervatív liberális) szellemi és politikai csoportok frissen megalakult kormányát. A szellemi hadviselés fő célja: elhitetni, hogy az új, demokratikus hatalom voltaképpen nacionalista, úri jobboldali, antiliberális (természetesen antiszemi-