Irodalmi Szemle, 2001
2001/5 - Umberto Eco: Az irodalom néhány funkciójáról (esszé)
Umberto Eco Az irodalom néhány funkciójáról A szerző az irodalomtudomány művelőjeként, a szemiotika professzoraként, esszéíróként, publicisztaként is nemzetközi tekintélynek örvend, és regényíróként világhírű A rózsa neve című regényét több tucat nyelvre fordították le, megfilmesítették és színpadi változata is ismert. 1932-ben született, jelenleg Milánóban él és a Bolognai Egyetem tanszékvezető tanára. Számos könyve jelent meg magyar fordításban. A legenda szerint, mely ha nem igaz is, fölöttébb találó, Sztálin egyszer megkérdezte: „A pápának hány hadosztálya van?” Az események láncolata azt igazolta, hogy bizonyos esetekben fontosak a hadosztályok, de nem oldanak meg mindent. Vannak anyagtalan, súlymértékkel nem mérhető erők is, melyek úgyszólván sokat nyomnak a latban. Anyagtalan hatalmak vesznek körül bennünket, s ezek köre nem korlátozódik csupán arra, amit szellemi értékeknek nevezünk, ideértve a vallásos tanításhoz hasonlókat. Olyan anyagtalan hatalmakról van szó, mint a négyzetgyök törvénye, mely túléli a századokat, Sztálin és a pápa tanait. Ezek közé számítom az irodalmi hagyomány hatalmát is, vagyis azon szövegek összessé- géét, melyeket az emberiség nem gyakorlati célból (például nyilvántartások, törvények és tudományos tételek rögzítésére, értekezletek jegyzőkönyveként vagy vasúti órarendek készítése végett) állított elő, hanem inkább gratia sui, szeretetből — és amelyeket kedvtelésből olvasnak, a szellemi emelkedettségért, az ismeretek gyarapításáért, sőt időtöltésből, külső kényszer nélkül (kivéve az iskolai kötelezettségek esetét). Persze az irodalmi objektumok csak félig-meddig anyagtalanok, hiszen általában papírból készült hordozókban öltenek testet. Hajdan viszont a szóbeli hagyományt felidéző személy hangjában testesültek meg, vagy ezenkívül kőbe vésve, ma pedig már az e-book jövőjét vitatjuk, melynek folyadékkristályos képernyőjén anekdotagyűjteményt éppúgy olvashatunk, mint az Isteni Színjátékot Előre kell bocsátanom azonban, hogy nem áll szándékomban véleményt mondani az elektronikus könyv nyugtalanító kérdésében. Természetesen azok közé tartozom, akik szívesebben olvasnak papírkötetből regényt, s a papír szemcséje, a behajtott sarkok is emlékezetembe vésődnek, de azt mondják, van egy hacker-generáció, akiknek, minthogy életükben sohasem olvastak könyvet, az e-booknak köszönhetően sikerült először megközelíteniük és értékelni
