Irodalmi Szemle, 2001
2001/5 - Márai Sándor: Kisebbségi irodalom (publicisztika)
Fried István jegyeit mutatták. Ez évek szellemiségében, melyben az öregek vitáztak a fiatalokkal, a konzervatívok az -emigráció* progresszívjeivel, az ultramodernek a hagyomány őreivel, két attitűd nyert uralkodó jelentőséget- a nemzeti szellemű konzervatív rétegek határon túlra néző, tragédiát sirató, passzív bánatban s reménykedésben élő rétegéé, s a másik fél rugékony radikálisaié: lényegében mind a kettő Nagy-Magyarország szellemi és politikai pártállásainak és elgondolásainak folytatója. Egy lassan növekvő csoport előtt azonban mind világosabbá lett, hogy a kisebbségi sorsra jutott magyarság csak sajátmaga oldhatja meg sajátmaga életkérdéseit, és csak akkor, ha illúziók nélkül szembenéz új helyzetével.” Az alább közlendő Márai-újságcikket10 nem árt visszahelyezni abba a kontextusba, amelyből kiemeltük Az általam idézett szövegek egymást gondolják tovább a kritikai élet megteremtődésének szükségessége szinte mindegyikben visszatér. Az 1930-as újságcikk itt tér el jelentősebb mértékben az 1938-astól, igen könnyen érthető okból. Ami azonban további töprenkedést igényelne: az Európára figyelés értelmezése. Márai nem ír neveket, nem nevez meg csoportot; édesapja 1925—1932 között keresztényszocialista szenátora a prágai parlamentnek, a Sarló ellenfelének számított. A Csehszlovákiában tevékeny magyar emigráció képviselői közül az egy darabig itt tartózkodó Ignotust nagyra becsülte, egyelőre nem igen ismerjük, kikkel tartott fönn szorosabb kapcsolatot Még a gyermekkori jó baráttól, Mihályi Ödöntől is elszakadt Fábry Zoltán néhány éven át lelkesen üdvözölte Márai írói jelentkezését, az 1920-as évtized végére elfordult tőle, sőt dogmatikussá váló szemlélettel támadta megnyilatkozásait.11 Óvatosan lehet feltételezni, hogy a korábbi nemzedék konzervativizmusától megcsömörlött ifjúságra látja rá Márai az európaiságot. S a hozzá eljutó Prágai Magyar Hírlap valóban színvonalasan, bátran szerkesztett napilap volt: arról nem tudunk, hogy Márainak a cseh vagy a szlovák szellemi élettel bárminemű kapcsolatai lettek volna Az is lehet, hogy az általa közelebbről meg nem határozott európaisodás inkább követelményként, lehetőségként, igényként fogalmazódott meg. Ekkoriban közölt írásai arról tesznek tanúbizonyságot, hogy figyelte az európai szellemi mozgalmakat; s ahogy korábban Franz Kafka, újabban Virginia Woolf írásművészetéről számolt be olvasóinak. Kisebbségi irodalom címmel publikált írása részint annak dokumentuma, hogy érintettsége okán foglal állást egy megosztott irodalom kérdésében, részint annak jelzése miféle útra terelné a kisebbségi irodalmat Hogy e megjelölést olykor idézőjelek között használja, szintén el kell, hogy gondolkodtasson. Kisebbségi irodalom írta: Márai Sándor Budapest, február 22. Elmúlt vasárnap a budapesti közönség feltűnő rokonszen^étől fogadva mutatkozott be itten a szlovenszkói magyar írók egyik csoportja. Ezt a bemutatkozást azoknak a szlovenszkói íróknak részéről, akik ez alkalommal nem látogattak el Budapestre, bizonyos udvarias, de határozott kommentárok kísérték, melyeknek értelme annyi, hogy a szlovenszkói magyar írók másik