Irodalmi Szemle, 2001

2001/5 - Gion Nándor: Kevesebb, mint három perc (elbeszélés)

tankot és négy terepjárót égettünk ki. Benzinnel töltött sörösüvegekkel. Amolyan Molotov-koktélokkal. Én magam egyedül kiégettem egy tankot és két terepjárót. Tudja, a banda vezérnek a legjobbnak kell lennie.

Elhallgatott, várakozóan, majdnem reménykedve nézett rám Én is hallgattam.

— Elhiszi? — kérdezte.

— Nehezen — vallottam be őszintén.

— Mások is így vannak vele — sóhajtotta csalódottan. — Pedig néha az újságok is írnak rólunk. Kár, hogy az emberek jóformán semmit sem hisznek el az újságoknak. Lecsúszott, tarháló alkoholistáknak vélnek bennünket. Sohasem vágtunk le senkit. A megrögzött kétkedőknek legfeljebb fogadást ajánlunk. Régi reflexeink ugyanis megmaradtak. Ha ez meggyőzi önt, és ha úgy kívánja, fogadhatunk egy rekesz sörben, hogy három percen belül minden segédeszköz nélkül felbontok egy üveg sört, kiiszom, megtöltöm benzinnel és felrobbantom.

— Ne tegye ezt! — riadozott Dominika. — Nagyon kérem, ne tegye!

Lékó János értetlenül nézett rám.

— Mi baja van a kisasszonynak?

— Bonyolult eset — mondtam, majd kissé zagyván magyarázkodni kezdtem.

— A kisasszony egy becsődölt szemüvegboltban lakik, pontosan a lakásom alatt. Szépen berendezkedett ott. A bolt egy Ming nevű kínai mandariné, aki emellett felvásárolt még néhány becsődölt üzlethelyiséget az utcánkban. Hetekkel ezelőtt valakik robbanópalackokat dobtak be ezekbe az üres boltokba. így aztán érthető, hogy a kisasszony riadozik a Molotov-koktéloktól.

— Hallottam ezekről a gyújtogatásokról — mondta Lékó János. — Nem mi voltunk. Mi kizárólag páncélosokat és terepjárókat égettünk ki. Ma meg legfeljebb meggyőzés céljából robbantunk.

— Halasszuk későbbre — mondtam. — Majd eljövök egyszer a kisasszony nélkül, János. — A fogadást persze fenntartom. Bármikor megtalálhat bennünket. Ma este is itt leszünk.

Felállt, megköszönte türelmünket, jó étvágyat kívánt, és visszatért törzsasztalához. Dominikával jó étvággyal megettük a pacalt, tényleg finom volt, sört ittunk rá, majd jóllakottan és elégedetten hazamentünk.

Dominika feljött hozzám, hogy telefonáljon Márún Barbara édesanyjának. Én addig a fürdőszobába mentem, fogat mostam, a szokásos délutáni alvásomhoz készülődtem. A telefon melletti mondatfoszlányokból azt szűrtem ki, hogy Dominika elérte az aggódó édesanyát, megnyugtatta, hogy Barbara jól van, ép és egészséges, jelenleg igazán jó helyen, a Ligeti Lugasban pihen. Ezután Dominika is elvonult délutáni pihenőre, reményei szerint fárasztó éjszaka várt rá, fel kellett készülnie.

Legalább két és fél órát aludtam, már sötétedett, mire felébredtem, kipihenten és felkészülten vághattam neki a magam éjszakai munkájának. Villanyt gyújtottam, az íróasztalomhoz ültem, folytatnom kellett azt a novellát, ami arról szólt, hogy az üres, de céltudatosan felvásárolt boltokba irigy emberek égő kanóccal ékesített benzinpalackokat dobálnak be, de a bölcs kínai tulajdonos véget vet a randalírozásnak, a betört kirakatokat ütésálló üvegekkel biztosítja, a füstös falakat pedig újrafesteti. Ez nagyjából igaz

Gion Nándor