Irodalmi Szemle, 2001
2001/5 - Dénes György versei (te voltál, Ahogy nyit a kövirózsa, Zápor után, Könnyű köd lebeg, Nyár eleji sóhaj)
Dénes György versei Könnyű köd lebeg Könnyű köd lebeg. Tavasz van. Ne nézz hátra, vesd föl tekinteted. Bár abroncs szorítja szívedet, megenyhít fölfeslő eged. A mennybolt kék szirma kiborul, s mintha újjászülettél volna, lányos arcú fák köszöntenek, a széncinege dala neked szól. Bőröd alatt hiába szúr a fájdalom, hiába sajognak ízületeid, a tavasz megfékezi a benned nyüszítő vadat. Szellő üzen: ne add meg magad! És ne feledd a múltnak kegyeit. Hozzád törleszkedik ma is a marti fű, fürtökben csüng a cseresznyevirág. Tavasz! Te gyönyörű! Nyár eleji sóhaj Némák a virágok, de szendén mosolyognak. Te is mosolyogj velük, örülnek mosolyodnak■ a zsálya, szegfű, liliom szirmain fényjelek, meleg rubincsöppek, topázok fénylenek. Q békességes nyárelő! Sebzett szíved sajog, mert ifjúságod édenét örökre itt hagyod. Fájó a búcsú: kökényfák susognak utánad, oly pihekönnyű az öröm s olyan nehéz a bánat.
