Irodalmi Szemle, 2001
2001/4 - MARGÓ - Zalabai Zsigmondi Filosznapló
Zalabai Zsigmond közmondásgyűjteményének előszavában Pálóczi Horváth Ádám, a régi magyar irodalom munkása. Szóláslistánk a fenti gondolatnak a szellemében fogant. Célunk az, hogy átnyújtsunk egy gazdag és színes csokorra valót — mint azt gyakran és joggal mondani szokás — anyanyelvűnk „virágaiból” a magyar szókészlet e lenyűgözően hímes mezejéről. Idézünk szóláshasonlatokat, közmondásokat, minden olyan állandósult nyelvi formulát, amely alkalmas arra, hogy szó- vagy írásbeli megnyilvánulásainkat magyarosabbá, szemléletesebbé, kifejezőbbé tegye. A szórakoztatva oktató „újságírói pedagógia” eszközeivel — beérve ezúttal a számneves szólások csokorba kötésével — szókincsbővítésre, anyanyelvűnk kevésbé ismert (és sajnálatosan alig-alig használt) fordulatainak a népszerűsítésére, terjesztésére törekszünk. E kis szólásgyűjtemény másik ihlető forrása a nyelvművelésből fakadt föl. Köztudott, hogy a közmondások, szólások, szóláshasonlatok, szállóigék ún. állandósult frazeológiai egységek: abban és csakis abban a formában — vagy, változatok esetén: azokban a formákban — használjuk őket, amilyenben (amilyenekben) ránk hagyomá- nyozódtak, ahogyan a nyelvhasználat évszázadai alatt kikristályozódtak, magvas és bölcs mondássá, ún. szentenciává tömörültek. Az állandósult szókészleti egységek megváltoztatása ezért sok esetben normasértésnek, stílusvétségnek, nyelvhelyességi hibának számít. Kísért a szótévesztés, a szóláskeverés veszélye — hogy szűkebb témánknál maradjunk — a számneves szólások esetében is. E sorozat egyik kiváltó oka és célja többek között az a tapasztalatom és — az ép nyelvérzéket és a magyarosság elvét sértő — felismerésem volt, hogy számneves szólásainkat még a toll hivatásos mesterei, az újságírók is gyakran használják téves, elferdített formában. Népszerű napilapunk egyik számában találkoztam például az „egyről kettőre jutni” fordulattal. Nos: a magyar nem egyről kettőre jut, „ötről hatra megy”, vagy pedig, más változatban: „ötről hatra vergődik”. Bizonyos élettapasztalat, bölcsesség kifejezésére egy-egy nyelv más és más szókészleti elemeket használ; ebből fakad a szólásoknak az a tulajdonságuk, hogy ritkán fordíthatóak le szó szerint. Az angol nyelvben, pl. az eső zuhogását — isten a megmondhatója, vajon miért? — ez a fordulat fejezi ki: it is raining cats and dogs. Azazhogy: „kutyákat és macskákat esik”. E szólás magyar megfelelője pedig? Nem szavainak a jelentését, hanem a szellemét kell magyarra átültetnünk. így: zuhog, mintha dézsából öntenék. Érvényes mindez a számnevekkel kapcsolatban is. Láthattuk, nem egyről kettőre, hanem ötről hatra vergődünk. Mi azzal a fordulattal élünk két, egyformán mihaszna ember jellemzésekor, hogy azt mondjuk: Egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz, holott a szlovák nyelvi szemlélet ilyen esetben más számneveket használ: Jeden za osemnásť, druhý bez dvoch za dvadsať. Ennyit a szókincsfejlesztés, ennyit a nyelvhelyesség szempontjairól. Most pedig: egyet mondok, kettő lesz belőle. Azazhogy nem is kettő, hanem sokszor kettő, hiszen nyelvünk kincsestárában a számnevekhez fűződő szólásoknak a sora olyannyira gazdag és változatos, hogy a lista — ha teljes, és ha ismereteim nem csalnak — egytől ezeregyig terjed.
