Irodalmi Szemle, 2001

2001/4 - HAGYOMÁNY - Csáky Károly: Petőfi és Selmecbánya (tanulmány)

Petőfi és Selmecbánya

János, a Bács megyei EŐSZE Ferenc az ipolysági KABZAN Sándor, az egri SZUDI testvérek, a Sülke pusztai (Hont megye) GRACZA Antal, a szabadságharc utáni korszak híres honti gerillavezére. Mintegy tizenkét vármegyéből kerültek Selmecre a másodikos diákok, legtöbben Hontból, Nógrádból és Zólyom megyéből (11-11). Ezt követte Pest (3), Bács (2), Bars (2) megye, de voltak a rhetorban Árva, Csanád, Gömör, Nyitra, Pozsony és Turóc megyeiek is.

Petőfi legjobb barátja Selmecbányán SZEBERÉNYI Lajos volt, szállásadóját pedig PROSZPERÍNYI Mihálynak hívták. A léha életű kamarahajdunál a már említett három barátjával lakott. A ház közel volt a líceumhoz, a szlovák papiak mellett, a Felső-Rózsa utcában állt.1^ Nem sokkal Selmecről való távozása előtt Petőfi az iskola sor utolsó házába költözött, egy Frndák nevű családhoz.

A gimnázium professzorát, aki a költő szavai szerint „szekundába ponálta” (vagyis „beszekundáztatta”) őt, LICHARD Dánielnek (Dániel Gábriel Lichard) hívták. Róla így ír Illyés: „Félévkor Lichard, a lelkek ápolója, hittanból és római régiségtanból a fiúnak alig kielégítőt ad, magyar történelemből pedig, magyar történelemből! szekundát.”17 Lichardról többet is elmond Illyés: „nyugodtan rossz tanárnak, rossz embernek, ráadásul rossz hazafinak is tarthatjuk”.18

Ugyanakkor azt is meg kell említenünk, hogy már Breznyik János, a líceum egykori igazgatója is egy kicsit árnyaltabban fogalmazott, s másképp vélekedett Lichardról az intézmény történetét összefoglaló kötetében. Ebből arról értesülünk többek közt, hogy a harmincas évek végén az iskolában „Lichard Dániel ochtinai evangélikus lelkész hivatott meg, kivel az iskola kitűnő tanerőt nyert. Tamszékét 1838. november 9-én foglalta el”. Majd így folytatja Breznyik: „Ha alapos s bő tudomány, kivált az illető szakban, világos, tanulságos, érdekkeltő előadás, tanári teendőkben lelkiismeretes, pontos eljárás, szigorú fegyelemtartás oly kellékek, melyek a jó tanárnál megkívántainak: úgy ezek Lichardban nagy mértékben megvoltak. Különösen a mennyiség- és természettant tudta érdekessé tenni s megkedveltetni növendékeivel, miket nem dictált, mint egyik elődje, Royko, hanem vezérfonalul Martinyi, pozsonyi tanár kézi könyveit használta: sőt az előbbi a zay-ugróci terv szerint a rhetorikában is lévén előadandó, növendékei számára és pedig magyar nyelven maga is szerkesztett »Mathematikai előcsarnokot«, melyről a szakférfiak még most is helyeslőleg nyilatkoznak”.1?

A további fejezetekben Breznyik a Petőfivel szemben elkövetett „beszekun- dáztatásra” is kitér. „Az ő (vagyis Lichard — Cs. K. megj.) sürgetésére határoztatott, hogy ki minden tantárgyból elégtelen osztályt (- secundát) kap, mi eddig nem történt, felső osztályba át ne helyeztessék. Osztályzásnál szigorúbb lévén mint collégája, Boleman, Petrovics (Petőfi) Sándornak

1839-ben ő adott secundát, de nem poeticából, melyet Boleman tanított, hanem Magyarország történetéből, mely akkor a rhetorikában és pedig latin nyelven adatott elő; éppúgy hittanból és görög régiségtanból is primae ex ultimist, vagyis alig kielégítőt, mely kitüntetésben egyébiránt rajta kívül mások is részesültek és pedig magyar s tót fiuk egyaránt, a miért nem állíthatni, hogy Petrovicsot, mint magyar fiút secundázta volna meg; bár igaz, hogy nemzetiségre nézve Suhaydával egy húron pendült, s ha tovább marad itt, a lyceumon