Irodalmi Szemle, 2001
2001/4 - HAGYOMÁNY - Csáky Károly: Petőfi és Selmecbánya (tanulmány)
Csáky Károly diákoknak csak egy kis töredéke volt magyar, s a diáktársak közül csak a magyarok szerették őt.8 Nos, talán a bemutatott adatokból is kiderül, hogy a kép egy kicsit más lehetett. A Petőfit körülvevő évfolyamtársaknak megközelítően a fele magyar volt, s feltételezhetően ennél is többen beszélték a magyart. Már Aszódról, az előző iskolából is többen jöttek vele. A líceum anyakönyvében, az 1838-ban érkezett diákok közt találjuk például DLHÁNYI Zsigmondot, OSZTROLUCZKY Jánost és KRUPECZ Imrét. De akadtak Aszódról érkezettek a felsőbb évfolyamokban is. Minden valószínűség szerint magyar volt osztálytársa, ARGAY János, aki a szarvasi gimnáziumot látogatta régebben, Selmecen pedig a Nemes Magyar Társaságban is tevékenykedett, ahol 1838. október 31-én „példás szólástehetséggel gyönyörködtette” a tagokat.9 Baross Károly Petőfi szülővárosából, Kiskőrösről érkezett. Közelebbi barátság fűzte Petőfit Dlhányi Zsigmondhoz is, aki később visszaemlékezéseit is megírta Petőfiről, s akivel a költő együtt vett franciaórákat Neumann Károlytól.10 Selmecbányán Petőfi együtt lakott Krupecz Imrével, a nemesvarbóki (Hont megye) PLACHY Samuval és a csíktarcsai (Pest megye) SZALAY Frigyessel. Az utóbbi két magyaron kívül a „melegszívű szlovák fiút”, Krupeczot is igen szerette Petőfi. Jó barátja lehetett a költőnek a béri (Nógrád megye) Osztroluczky János is, akivel a penci szüreten is együtt járt, s akit a Selmecről keltezett egyetlen fennmaradt levelében is emleget.11 A maglódi fiú, SZEBERI- NYI András is közel állt Petőfihez, s ő is közölt visszaemlékezéseket a költőről.12 A Tótkomlósról érkezett Soltész György szintén tagja volt a Nemes Magyar Társaságnak, 1838. november 9-én bírálta őt Petőfi.1^ Magyar volt természetesen a már említett két református fiú, akárcsak az ebecki SÁRKÖZY István, TARCSÁNYI János Nógrád megyéből vagy a palásti WISSNYÁNSZKY András is. A második rhetori osztály népes táborában — mellyel a költő egy tanterembe járt — szintén akadt számos magyar fiú. Ilyen lehetett a Boriból (Hont megye) származó református LESTAR Imre és a szentgyörgyi (Bars megye) NAGY Bálint. Nagy Bálintot már 1832-ben jegyezte az érkezettek anyakönyve, tehát ő itt kezdhette gimnáziumi tanulmányait. A kisnemesi református Boriból jött Selmecre 1832-ben a két magyar kisdiák, Lestár Károly és István, aki valószínűleg testvére volt az előbb említett Imrének. A második hévízgyörki HORVÁTH Károly az aszódi iskolából érkezett, akárcsak NEUMUNN Károly, akiről még lesz szó. A bátorfalvi (Hont megye) Reguli János szülei is magyarok voltak. Egy ilyen vezetéknevű fiú, Reguli Pál pedig a magyar önképzőkörnek is tagja lett. Fekete Sándor idézi a Társaság 1839. január 9-i jegyzőkönyvét, s ebben olvasható egyebek közt, hogy akkor „REGULI Pál olvasá dicséretes munkáját, melyre czenzora Petrovich csak kevés csekélyebb értékű észrevételeket tett”14. Ugyancsak Fekete említi, hogy Petőfi távozásáról a diákok egy Reicher nevű társuktól értesültek, aki talán azonos lehetett a II. rhetorba járó balassagyarmati RAICHER Jánossal.15 A Petőfit körülvevő magyar diákok köre még ennél is népesebb lehetett, hisz közéjük tartozhatott még a nagykürtösi BENDE György, a sziráki BUOCZ Kálmán és WALLENTÍNYI Sándor, a losonci THOMKA Ferdinánd, UJHÁZY Lajos és KABZAN István, a Nógrád megyei PŐSTYÉNYI András és HONÉCZY
