Irodalmi Szemle, 2001
2001/3 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Alabán Ferenc: A magyar nyelv az informatika korában
A magyar nyelv az informatika korában jellegűnek kell lennie. A kötet bevezetője érzékelteti e felvázolt kérdés összetettségét, s a felvetett kiegészítő jelenségek rövid megemlítése után hangúlyozza, hogy a korszerű műveltség könnyen elsajátítható legyen, szükséges a mai világ megfelelő anyanyelvi leképzése, egyszerűbben fogalmazva: az idegen elemek magyarosítása. A művelődés tartalmának és formájának rendkívül gyors változása igényli a jó megoldások keresését és megtalálását szakmai és nyelvi vonatkozásokban egyaránt, melynek alapja a nyelvi tudatosság, a nyelvtan és a stílus iránti érzékenység ugyanúgy, mint annak felismerése, hogy a nyelvi érintkezés kérdésköre összefügg a nemzeti azonosságtudatnak, mint a közösségi tudat egyik formájának problematikájával. A tanulmánykötet szinte vezérelvként az előszó után közli Glatz Ferenc Tézisek a magyar nyelvről című, tíz pontban összefogott és rendszerezett feladatok sorát, melyeket a jövőben szükséges elvégezni a társadalmi fejlődéssel való lépéstartás érdekében. Az anyanyelv mindkét funkciójából kiindulva — tehát úgy is, mint a társadalmi, technikai-kulturális fejlődés tükre, és úgy is, mint a nemzeti-szokásrendi hagyományok őrzője és a nemzeti azonosságtudat letéteményese — korszerűsítésre, illetve ápolásra szorul. A tézisek elvi meghatározóként szorgalmazzák, hogy a kis nyelvi kultúrák tagjai a köznapi élet minden területén korszerű anyanyelvi érintkezési eszköz birtokában legyenek, s hogy az anyanyelvi hagyományok őrzésének, korszerűsítésének ügye megoldandó társadalmi és gazdasági kérdés. Az állam feladata legyen, hogy a költségvetés eszközeivel polgárainak nyelvi kultúráját őrizze és színvonalát emelje. Az MTA az anyanyelv korszerűsítésére programot dolgoz ki, melynek része lesz a nyelvápolás, a tudományos kutatás, az idegen nyelvek tanítása, a többségi és a kisebbségi nyelvi kultúra területeinek feltérképezése és átgondolt fejlesztése. Ezért is a magyar államnak megnövelt költségvetési eszközöket kell fordítania mind az iskola, mind az iskolán kívüli anyanyelvi és idegen nyelvi képzés feladataira. Három nagyobb fejezetre tagolódik a gyűjtemény további része, s benne természettudósok, nyelvészek, társadalomtudósok és informatikusok tanulmányokban fejtik ki véleményüket a nyelvvel kapcsolatos különböző megközelítésű, időszerű és időszerűsített problémakörökről. Az első fejezetben (Ahogyan természettudósok látják) Michelberger Pál és Marx György a nemzetközi tudomány szemszögéből és a külföldi, illetve tengerentúli tapasztalatok alapján elemzik a felvetett kérdés viszonyrendszerét (Nemzeti nyelv a tudományban: múlt — jelen — jövő?, Tudomány kettős kötésben). Az informatikai változások kényszerhatására a nemzetközi tudományos közéletben munkanyelvként kizárólag angolt használnak, a kongresszusi előadási szövegek, a szakfolyóiratokban közlésre szánt kéziratok szinte csak angol nyelven készülnek, a multinacionális cégek (függetlenül a tulajdonostól és a telephelytől) a műszaki és kereskedelmi életben szinte kizárólag angolul tárgyalnak és leveleznek. A két természettudós egyetért abban, ha az egységesülő tudományos közeg csak egyetlen tudományos nyelvet enged meg, az ettől eltérő nemzeti nyelvek elszegényedhetnek. A nemzeti nyelvek szókincse a tudományos kifejezések eltűnése miatt zsugorodik és megszűnhet
