Irodalmi Szemle, 2001

2001/3 - GYÜRE LAJOS HETVENÉVES - Ferdinandy György: Hidegháború (esszé)

Ferdinandy György

Hidegháború

1. APÁM ARCVONÁSAI

A buszok az Irányi utcából kanyarodnak a könyvtár elé. Egyik a másik után: a száztizenkettes, a nyolcas. Aki nem akar lemaradni, beáll a várakozók közé, lesi az utca torkolatát. A száztizenkettesen zöld sáv jelzi, hogy ez már az új széria. A járdaszigettel egy szinten nyílnak az ajtók, a motort pedig még csak hallani se lehet. A legtöbben azonban a nyolcasra várnak. Erre még ma is két magas lépcsőn kell felkapaszkodni. Értsd: annak, aki felfér. Mert a nyolcas mindig tele van.

Vegyük még hozzá a tizenötöst, ami ugyancsak itt áll meg, a könyvtár előtt.

Az Irányi utca torkolatában havazik. Puha, fehér takaró fedi az úttestet, a járdát. Az öregembert a Cukor utca sarkán. Mintha parkolna, pedig dehogy! A tolókocsija belecsúszott a hóba, mozdítani se lehet. Halkan átkozódik, fújja a párát. Egy fiú kilép a várakozók közül, nekifeszül, felemeli az egyik kereket. De azután vállat von, visszaáll a helyére. Senki se szól: a belvárosban nem beszédesek az emberek.

A túloldalon a kávéházak még nyitva tartanak. A csicsás Bonnié and Clyde, a Centrál. Szemben a buszmegállóval, pontosan úgy, mint negyven éve, a szegény Ibolya. Oda beengednék, ha eljutna odáig az öreg. Onnan telefonálni lehetne. Persze, ha volna kinek.

Igazolványkép, fekete-fehér. Apa mereven ül a tolókocsiban, az orrán a vékony, aranykeretes szemüveg. Még csak a halántéka őszül, alig negyvenéves. Szép, komoly ember. Csak a szája sarkában bujkál valami kis keserűség, és a nézése, alulról fölfelé, úgy, mint a könyvtár előtt, a hóban, az a másik öreg:

A képet akkor adta, amikor megmondtam neki, hogy elmegyek. Vidd magaddal, mondta, és a térdemre tette. Nekem ez már csak olyan, mint vak embernek a szemüveg.

Akkor láttam utoljára őt. Milyen volt? Nem tudom felidézni. Nem látom csak az igazolványképemet.

Kint az utcán aznap este is havazott. De aznap tankok álltak az Irányi utca torkolatában, és fegyveresek hajkurászták a hozzám hasonló fiatalembereket. Teherautón jutottam ki a határra, egy barna aktatáskával a hónom alatt.

Pontosan emlékszem, hogy mit vittem magammal. Kamaszkorom első borotválkozó készletét, egy pakli Munkást. Másfél liter mustot egy csattosüveg- ben, de ezt már útközben megittam. A farzsebemben pedig ott lapult a személyim meg a noteszem. És hát apa tagsági könyve, természetesen. Volt egy