Irodalmi Szemle, 2001
2001/1-2 - Duba Gyula: Téli áradás (regényrészlet)
Duba Gyula felborul vele a villamos vagy elüti egy autó. Híven jellemzi, különösen az értelmiségiek érzik, a falumban marhaság, mondaná Zsembery Kolos, a sajátos lelkiállapotot. A felsorolt lehetőségek általában nem történnek meg, ám a kisebbségi tudat úgy véli, bármikor megtörténhetnek. S még más egyéb dolgok is megtörténhetnek, ezektől sokkal rosszabbak is. így hát ez az árvaságra hajlamos tudat roppant érzékeny, állandóan gyanakvó és többnyire felsőbb hatalmak kiszolgáltatottjának érzi magát. Ezért, hogy a Pannon Kikelet már-már tébolyba kergeti az embereket. Mintha a létüket maga az ördög birtokolná és munkájukat Lucifer irányítaná. Szelepcsényi nem is igyekszik átvenni hivatalát, igazgatói minőségében azon van, hogy semmi ne mozduljon el, minden maradjon nyugalmi helyzetében, fejlődés sem kell, álljon az idő. A gyökeres változások ideje még nem érkezett el. A múlt eltemetve, a jelen bebetonozva, jövő... a jövő ismeretlen. S ez a legaggasztóbb! A kisebbségi tudatformálás a jövő szerelmese! Hogy szeressen valakit, ami nincs? Gondterheltet a jámbor forradalom söpörte el, de milyen új hatalom távolítja el Barabást? Kiknek alkalmasabb vezető Szelepcsényi? A kisebbségi tudatformáló arról is meg van győződve, hogy ha ismeretlen erők lépnek fel ellene, csak ellenségesek lehetnek. Jó erőket nem ismer, hasznos hatalmakat is alig, többnyire kiszámíthatatlanokat! A Pannon Kikelet rejtélyének a felfedése létkérdés. Sorsszükséglet és életcél. Minden rémmel könnyebben nézünk szembe, ha ismerjük kilétét Látjuk agyarait, megbámuljuk fenyegető tekintetét, halljuk iszonyú morgását és megperzsel a pofájából kitörő láng! Remegünk, s mégis megnyugodunk Tudjuk ki vagy jómadár! Kilátszik a lóláb! Az ismeretlen erő azért félelmetes, mert a semmit juttatja eszünkbe, a nincset, amiből azonban minden lehet! Természetesen, minden, ami szörnyűJ Mindenképpen természetellenes állapot. Szelepcsényi, bár kiismerhetetlenül vigyorog s a fejét rázza, mindenre megesküszik, hogy az új tulajdonosokkal nem tart fenn személyes kapcsolatot. Jogi tanácsadójuk révén érintkezik velük. Szűkszavú jogász, bizonyos Balázs, nem kenyere a közlékenység. Amellett öntelt és goromba, mintha az erő, melyet képvisel, növelné öntudatát. Szelepcsényivel tisztességesen, ám egyben fensőbbségesen beszél. S amit közöl, olyan bürokratikus jogásznyelven mondja, hogy Szelepcsényinek elég baja van, míg kihámozza a lényegét. Taknyosnak vél, mondja erre Barabás, nincs előtte tekintélyed, meg is értem! Szelepcsényi nem vág vissza, kiismerhetetlenül vigyorog. Beszélj csak, gondolhatja. Mindenesetre megjegyzi, elvárják tőle, legalábbis egyelőre, ki ismerhetné jövő céljaikat?, megkövetelik, hogy egészséges humánus és liberális eszmék jegyében, józanul és konfrontációmentesen irányítsa a vállalatot. A kisebbségi tudat egészségtelen deformációira nagy gondot fordítson. Veszélyes gyutacs lehet a szenvedélyes nemzeti igazságérzet, a mai világban bárhol bombát robbanthat. Trianon óta nincs békesség, mondja Szelepcsényinek a szűkszavú és bonyolult nyelvezetű jogász, bizonyos Balázs. Éppen azokban a napokban, amikor lezajlott a bombariadó, Püspöki Béla akkor az égre tekintett, onnan hullnak a bombák, de hát ott a teremtő lakik..! Ezek a bombák a földön közlekednek, többnyire emberlábakon, mondta akkor száraz hangon Barabás. A Pannon Kikelet irányába egyetlen nyom vezet. Nem jelentős, ám el lehet indulni rajta. A szűkszavú Balázs elárulta Szelepcsényinek,
