Irodalmi Szemle, 2001
2001/3 - GYÜRE LAJOS HETVENÉVES - Vida Gergely: Babits Mihály: A világosság udvara (tanulmány)
Vida Gergely mindkét kérdés azonban epikus, hétköznapi regiszterükkel egyszersmind tagadják is ezt a súlyt (Mörikénél egyszeri esetről van szó, Babits verse pedig minduntalan így játszik.); mintha a tárgyak eredeti környezetük hangulatát hordoznák, ebben a minőségükben mutatja meg őket a vers, miközben a fény, világítás, stb. szinonimasorát is involválják. A fény azonban egyik esetben sem megismertetni akar, hanem egyszerűen megmutatni, — mindkét vers prezentált tárgyaikkal egyidőben önprezentációikat is elvégzik; a lámpa, ahogy a versbe kerülve felragyog egyszeri lehetőségét kihasználva48, úgy világít rá magának a versnek a létére, mint őt lehetővé tevőre, őt így-létében megragadóra; a versekben ez van. 4. És most egy Babits-kérdéssorozattal vessük össze a MI VAN BENNE? (I.) kérdést: miért nő a fű, hogyha majd leszárad, miért szárad le, hogyha újra nő? (II.) (Babits: Esti kérdés) Itt nem érvelünk, csupán utalunk — azzal, hogy egymás mellé állítunk. Il-es idézet: a kérdésfelvetés metafizikai, Babits közismert, csak-így ismert képére mutat; I-es idézet: a kérdésfeltevés ontológiai, de nem metafizkai, Babits nem ismert vagy alig ismert, lehetséges képére mutatna: az irodalom, a műalkotás létmódjára kérdez rá. /A világosság udvara/ Mostanra remélhetőleg tisztába kerültünk azokkal az előfeltételekkel, amelyek lehetővé teszik A világosság udvara című és az ilyen című versszöveg trópusként való megmagyarázatát. Pontosabban azoknak a tapasztalatoknak a fogalomra hozására tehetünk kísérletet (hogy ez mennyire kísérlet lehet csupán, az éppen azoknak az utalásoknak az egyike, melyekre e dolgazat is kilyukad), melyeket a versnek mint metaforának az elolvasása közben gyűjtöttünk össze. Leírandó szószerkezetünk {a világosság udvara) látszólag birtokviszonyt fejez ki, ahogyan a bérházak fonákja is, ami csonka metaforaként egy, a szerkezetben nem jelzett harmadik tagra utal: a Lichthoffra. A világosság udvara azonban genitivus explicativuskénfö már nem birtokot, hanem azonosítást fejez ki a szintagma két tagja között: ekkor teljes metaforával állunk szemben, a birtokos a birtokkal válik egyenlővé — a világosság maga az udvar, ami egy időben világít és világítódik meg. A metaforikus olvasás az udvar olyan történetét mondja el, melyben ...a tárgy mindvégig megőrzi identitását, és mint olyat ismerjük fel. Ezért átlé,nyegítés, nem pedig átalakítási0 Ezt az elméleti meghatározást a Babits- szövegre alkalmazva világítjuk meg (azáltal természetesen Babits szövegével is ez történik): az udvar sosem változik át valami mássá, hanem a megvilágítás attribútumait veszi fel, vagyis megtudunk általa valamit, valamiféle belátáshoz jutunk. Csakhogy az udvar valójában a bérházak fonákja, így nem csoda, hogy a fonákság attribútumaira is szert tett — ahogy ez az olvasás folyamatában
