Irodalmi Szemle, 2001
2001/1-2 - Duba Gyula: Téli áradás (regényrészlet)
Téli áradás után. Aztán intézkedik, hívja a rendőrséget. Nyomozók, tűzszerészek, rendőrkutyák. A kisebbségi tudatformálók tapasztalatainak a gyűjteményében új elem. Bombariadó, zsarolás vagy fenyegetés? Komor kora tavasz, gyenge napfény. Az épület már üres, tiszta az udvar is, a kapu előtt rendőrök A lépcsőkön tűzszerészek, a szobákban szimatoló kutyák Néhány riasztás már volt a városban, a rendőrség némi gyakorlatra tett szert Már van terrorellenes különítmény. A válaszlépések formája és az elhárítás módozatai kialakulnak. Részletes átvizsgálás, sarkok szemeteskosarak, papírhalmok, évi tervek, értékelések és távlati kilátások elemzései halomra dobálva, mindezek részletes feltárása után, felderítés, szimatolás és ténymegállapítások kíséretében születik a hivatalos közlés: nincs robbanóanyag az épületben, folytatódhat a kisebbségi tudatformálás! Barabás megy elsőnek a lépcsőkön, nyomában Margita. A titkárnő a főnök árnyéka, mindig így volt. Gondterhelt idejében is. Ki tudja, így lesz-e Szelepcsényivel? Talán más titkárnőt akar. Midenesetre Margita hősiesen és elszántan követi Barabást. Jöhettek, kiáltják le az udvarra, tiszta a levegő! Ez ideig ismeretlen, világi tapasztalatok. Terrorizmus, maffia, szervezett bűnözés. Erőteljesen kopogtatnak a város kapuján. (Egykor a husziták?!) A tudatformálók, számítógépes hasábszerkesztők, grafikus tördelők, fénymásolók és titkárnők, szakelőadók és kultúrpropagandisták, küldöncök és takarító asszonyok, sorra indulnak fel a lépcsőkön, elfoglalják íróasztalukat, székeiket, az élet visszatér a régi kerékvágásba, s a tudatformáló munka megindul. Egyedül Püspöki Béla marad az udvaron. — Isten megsegített... — örvendezik hangosan —, maradjon velünk továbbra is..! Ott is marad lenn Püspöki, a fűtőházban a helye, s még fűteni kell! Mégsem tér vissza az élet a régi kerékvágásba. Ahogy ugyanazon folyóba sem léphetünk még egyszer! (Bölcs görög bölcs!) Mert a régi kerékvágás posványba torkollott, igaz se volt talán. Az idő most a hét mérföldet lépő mesebeli csizmát viseli és óriásiakat lépeget. Az igazgatói szoba várja Szelepcsényi Jenőt. Eddig kopogás után, engedélyre lépett be, most majd ő ad engedélyt belépésre. Gondterhelt óta a megszokott utak emlékképpé fakultak, mintha az utóbbi időben szűzföldeken járna a kisebbségi tudatformálás. Magának tör utat járatlan lápvidékeken, ösvényt vág átláthatatlan, bozótos vadonban. A hagyományos út biztonságot és nyugalmat jelentett, a feltöretlen szűzföld kockázatot és veszélyt. De hát az élet minden területe szűzföldnek tűnik fel, minden ismeretlen és sehol nincs bizonyosság. Bár a tudatformálók, s ebben maradéktalanul egyetértenek, a forradalomtól, jámbor vagy bársonyos, vértelen vagy erőszakos egyre megy!, a demokratikus újjászületéstől elmélyülő szabadságot és táguló látóhatárt vártak, európai horizontokat, nem új és ismeretlen veszélyhelyzeteket. A Pannon Kikelet Kft. rejtélye a legedzettebb lelket is szorongásra készteti. Minden titokzatos, megismerhetetlen vagy homályban maradó erő a végzet rokona lehet! Még akkor is, ha a kisebbségi tudatformálás egyik ellenszenves bár, mégis jelentős eleme a szorongás. A kisebbségi ember befagyott folyón jár, s nem tudhatja, milyen vastag alatta a jég! Vajon elbírja-e? Vagy beszakad alatta? Száz csapda és ezer veszély környékezi. Bármely pillanatban fejére dőlhet a ház, leszakad alatta a lépcső,
