Irodalmi Szemle, 2001
2001/3 - GYÜRE LAJOS HETVENÉVES - Vida Gergely: Babits Mihály: A világosság udvara (tanulmány)
Babits Mihály: A világosság udvara /A láttatás kéznél levő értelme/ A fentebb jelzett eltolódást a láttatás kéznél levő fogalma felől vezető úton próbáljuk nyomon követni egészen addig, amíg az átvitt értelmű láttatás fogalmára való utalásunk el nem bizonytalnít a megtétel érvényességére való rákérdezéskor. A látásnak/láttatásnak fenti értelme alatt azt a használatot értem, amely Babits költészetének befogadástörténetéből rám hagyományozódott — a láttatásnak az érzékletesség fogalomkörével való összenőttségéről van szó; vagyis a képszerűségnek azon módjáról, amely szavak segítségével az olvasó tudatában érzéki képeket idéz fel6 (Másfelől: A kép lényege: valamit láttatni7) A világosság udvara éppen azon Babits-versek egyike, melyben a részletező, látványon...megragadó leírá& a maga szélességeiben érhető tetten. A vers első olvasásai nyilvánvalóvá teszik, hogy a szöveg a készenlétben tartott látványaid olyan erővel kényszeríti az olvasóra, hogy annak az olvasás után elfoglalt attitűdjét akár a következő latori idézettel is leírhatjuk: ...És ha a befejező sorokban van is valami tétova mozdulat, amely, ha egy kicsit erőltetnénk, talán valami mélyebb jelentésre mutatna, nem kétséges, hogy a vers költészete (ma inkább: költisége - V. G.) éppen a leírás, a pontos, részletező megjelenítés. Most azt kell megvizsgálnunk, miféle retorika hív elő efféle sorokat. 1. Már maga a cím előre jelzi, egy, a maga korában költőietlen, gorombán köznapi verstárggyal állunk szemben, ha egyáltalán mindjárt rájövünk, hogy a világosság udvara szintagma a világítóudvar, vakudvar, Lichthof megnevezéseket takarja, és ezek alatt a bérházak közt elhelyezkedő szűk udvart értettek a századelőn, amelyre a mellékhelyiségek ablakai nyíltak —, ha meg nem, akkor majd az olvasás során a gyakran szinte dokumentaristának ható leírásból pótoljuk az információt. Babits a leírás és az elbeszélés alakzatainak vegyítésével teremti meg versének tárgyát, amely valóban keletkezik, hiszen a vers epikus szála a Lichthof keletkezésének, létrejöttének történetét (is) meséli11. Fontos lehet talán az is, ami azt hiszem, naturalista regények olvasási tapasztalatai alapján is elmondható, hogy a rút, az alantas milyen nagy erővel vonja magára érzéki kíváncsiságunkat, amit még a verstárgy szokásostól való eltérése is fokoz. 2 Az első strófa jellegzetessége, hogy a négyszeres Ismeritek megszólítással bevezetett gondolatritmusba a szociográfiailag pontos12 leírás elemei keverednek. Ismeritek: megszólítás, felhívás, rákérdezés, a közös tudás birtoklására tett javaslat; de négyszeres ismétlésben, összejátszva a már-már tolakodó, szakadatlanul a szemünk elé kerülő apróságok13 sorával: sulykolás, erőszakosság, kényszerítés, s akkor a blank-vers jambusainak monoton, andalító ritmusáról még nem is szóltunk; az Ismeritek pozicionálisan állandó choriambusai is csak látszólag üdítik a ritmust, inkább csak beugrasztanak a folyamba, hogy a lendület minél beljebb toljon bennünket. Úgy válik értelmezhetővé az az apró, de talán nem jelentéktelen különbség, hogy a negyedik, záró ritmusegység végén már nem kérdőjelet találunk, mint az előzőknél, hanem felkiáltójelet, kérdés helyett kijelenést, bizonytalanság helyett az elért közös hely bizonyosságát, író és olvasó virtuális kézfogását. A megismerésre vonatkozó kérdés pusztán retorikai, nem kérdez, csupán válaszol. Egyelőre legalábbis még így olvastatja magát.
