Irodalmi Szemle, 2001
2001/3 - GYÜRE LAJOS HETVENÉVES - Peter Karvaš: Premier után (elbeszélés)
Premier után megérte a pénzét! Először ágyról ágyra járt, méghozzá előző szeretőinek gyilkosaival, aztán ott van a bizonyítékként szolgáló levelezés, és végül önként indul a halálba! Hogy lehet valaki egyidejűleg ilyen pokoli teremtmény meg ilyen tehetetlen bolond...? „Hogy lehet egyidejűleg ilyen bűnös és ennyire tiszta — gondolta sir Christopher nosztalgikusan — meg ilyen szabadon álmodozó és tehetetlenül mindennemű előrelátást nélkülöző, ilyen gátlástalan hódolója a szerelem szentségének, s egyben kész általa tönkretenni az életét...” De csak hallgatott. Azonban Randolph-ra és nemzedékére már más szemmel nézett, s kétségbeesett amiatt, hogy Stuart Máriáról már mit sem tudnak. Új megvilágításban látta a dolgokat: „Lehet, hogy ez azért van, mert mások is így elhallgatnak mindent, mint ő...?! Mi lesz akkor, ha egyszer rólam, a nagy Christopher Kimberley-ről is így fognak hallgatni és beszélni? Mi lesz akkor, ha néhány évszázad múlva rólam sem fogja tudni senki, kicsoda, micsoda volt ő...?! — Bácsikám, hallgass ide — mondta nyugtalanul Randolph, a leendő jogász. — Miért volt ekkora egyetértésben mindenki Stuart Mária ellen? A lord tétovázott. — Mert ismét katolikussá akarta tenni egész Angliát. Igen. Végre ez a helyes válasz, amely megnyugtatja Randolph-ot. A fiatalember az öregúr felé fordult az elképedéstől akkora tágra nyílt szemekkel, mintha a szemei annak a fiákernek a kerekei lenének, amelyen éppen utaztak. — Stuart Mária katolikus volt...?! A lord bólintott. — Ezt miért nem mondtad meg nekem mindjárt...?! — kiáltotta jókedvűen a cumberlandi grófság örököse. — Hiszen így már minden világos! Minden teljesen világos! „Igen” — gondolta sir Christopher keserűen. „Minden világos. Arról a cafkáról. Arról az eretnekről. Az árulóról, aki összeesküdött a királynő ellen. Arról a szajháról, ringyóról, kurváról. Meg hallatlanul ostoba nőről.” Lord Kimberley-t valamiféle forróság öntötte el, amit talán az odaadó reménykedése váltott ki, mely olyan volt, mint valami imádság: „Bár csak elfelejtenék Stuart Máriát! Bár csak kitörölnék a nevét ennek a hadakozó szigetországnak a történelméből! Bár sose létezett volna Stuart Mária! S ha rólam is azt híresztelnék, hogy fösvény, barbár, irigykedő, megvesztegethető és hűtlen vagyok — inkább sose éltem volna! Inkább ne tudjanak rólam az utódaim!” A fiáker megállt. — Kiszállunk — mondta rekedten az öregúr. — Remélem, lady Agness jó ebédet készíttetett nekünk. „Mit tegyünk — gondolta sir Christopher izgatottan —, mit tegyünk, hogy az utánunk jövök megtudják az igazságot...? Vagy legalább ne tudjanak semmit, semmit, semmit...?!” Sági Tóth Tibor fordítása
