Irodalmi Szemle, 2001
2001/3 - Öllös Edit: Duett a dadával; Agykontroll; Három-négy-iksz lépésnyire egymástól; Határtalanul; Kikelet; Petrezselyemzöld remény; Bigámia; Feltételek
ÖUös Edit Mellébeszél. Félrebeszél. Úgy tűnik, beszélgetünk, úgy hangzik, a téma is közös, mégis... Mégse... Az ő témája meg az én témám annyira távol áll egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől a négyzeten. Ilyen egy tehetségtelen partner? Hízelgel vagy támadok. Mosolygok vagy ordítok. Mesélek vagy hallgatok. Ami közte van, átalszom. 2001. március. Isten már bizonyított. (Huszonhat éve magának, hat éve nekem.) Most rajtam a sor. Aki ismeri az ábécét, máris egyetemi docensnek érzi magát?! Hitem. Megint több vagyok magamnál. A Bibliát kellene kézbe vennem, de most jobban érdekel, mit gondolt Cicero a barátságról. Tudom, Isten ezt is elnézi nekem. Hajnal. Megjött a múzsa. Hozott egy tábla csokit. Én meg épp akkor üzentem hadat a gyomromnak, mikor csengetett... Lakásom. Nagyvilági magánzárka. AGYKONTROLL Van, aki éjfélkor kel fel. Én még éjfélkor nem fekszem le. Hisz’ akkor támad a zsibbadás vagy hogy is írta egykori másik felem, akiről most nem tudom, hogy — húszon túl immár — csitri-e még vagy már nő... Vagy a kettő között? Zsibbadok, igen. (Alkohol nem kell hozzá, szex sem. Ugyan már!) Államnyelven hallgatom a rádió éjjeli műsorát, államnyelven olvasok, anyanyelvemen gondolkodom. Mindezt szimultán persze. Az agyam már megint korzózik. Pillanatok alatt beugrik, hogy hát én is meg tudom lepni magamat (hogy nyolc év erős dohányzás után komolyan gondolom a leszokást, egy hónappal ezelőtt meg mintha felébredt volna bennem az anyai ösztön...); hogy holnap (azaz már ma reggel) Máraival meg Farnbauerrel fogok foglalkozni, ebéd után meg iszom egy sört (és hogy igazán kirúgjak a hámból, egy ultrakönnyű cigarettát is elszívok utána); eszembe jut az a srác a térről (hogy vajon mennyire voltam
