Irodalmi Szemle, 2001
2001/1-2 - Duba Gyula: Téli áradás (regényrészlet)
Duba Gyula ellenére az ügy körül az információk szűkössége, mintha hírzárlat lenne! Mint amikor a rendőrség maffiaügyben nyomoz. Másrészt viszont, s ez a helyzet új eleme, amely ugyancsak éber töprengésre készteti Barabást, Szelepcsényi s egyre több fiatal társa nem vesz részt a várakozásban. A beszélgetésekbe sem folynak be, máshol jönnek össze, mintha egészen más lehetőségekről tárgyalnának. Liza pedig, szegénykém, gondolja Gondterhelt, amikor a legújabb fejleményekről beszélget Barabással, Liza a drága tanácstalanul téblábol a két csoport között, Barabáshoz vonzódik, kora viszont a Szelepcsényi-bandához, az idősebb nemzedék így kezdi emlegetni a fiatalokat, sodorja inkább. Liza tehát folyamatosan tanácstalan, homlokán finom ráncok képződnek s a mosolya szarkalábakat varázsol a szeme sarkába. Nem egyedülálló gondok, a város hasonló problémákkal van teli. Állami vállalatok, gyárak és nagyüzemek cserélnek gazdát, nemzeti tőkésosztály, újgazdagok rétege születik, s nem lehet tudni, kik ők! Mintha a semmiből lépnének elő, jönnek nagy elegáns autókon, beépítik az öreg városi házak padlásterét szupermodern lakásokkal, és sofőr hordja iskolába, teniszezni a gyerekeiket. Honnan jöttek, kik ők? Lélegzet-elállító elnevezésű, komoly tanulmány elemezhetné a nevek kitalálásának logikai és lélektani törvényeit!, semmilyen nyelvezetre nem hasonlító nevű vállalatok tűnnek fel. Hajmeresztő rövidítések és rejtélyes szóösszetételek születnek, melyek egy-egy újtőkés tömörülést jeleznek. Ami azonban a magánosítás hátterében zajlik, arról senkinek nincs tudomása. Magnifice Liszty uram rémületes mutatványai és borzasztó hókuszpókuszai nyitott könyv lehetnének a Népi Vagyonkezelő Cég működését jellemző csodákhoz képest. A dolgok ennek ellenére elmozdulnak, az idő roppant bonyolult szerkezete szaporán ketyeg. Leirat érkezik a Vagyonkezelő Cégtől. Értesítik Barabás igazgatót, hogy áttanulmányozták magánosítási tervezetét, ám gyengének találták, egyenesen problematikusnak. Sokkal előnyösebbre sikeredett bizonyos Pannon Kikelet nevű Korlátolt Felelősségű Társaság eszmei terve és árajánlata, működtetési elgondolásai, minek következtében olyan döntés született, hogy a Kisebbségi Tudatformáló Intézet azonnali hatállyal a Pannon Kikelet Kft. tulajdonába megy át. Mire a tudatformálók egy emberként kiáltanak: de hát kikből áll a Pannon Kikelet? Milyen érdekek húzódnak meg a név mögött? Bár mindenki nyugtalan, sőt komor, Szelepcsényi mosolyog. Olyan ember mosolyával derül, aki tud valamit. Ritkuló sörte haja kuszán meredezik. Joviális arca gúnyosnak tűnik fel. Szemében visszafogott derű. Tekintete egyre magabiztosabb. Szűkszavú stílusa sejtetővé válik, olyan értelemben, hogy sokat beszél, rengeteg szóval él, ám alig közöl valamit. Olyan komoly nagyképűséggel beszél mellé, mintha kinyilatkoztatna. Barabás nyugtalanul figyel. Szelepcsényi egyre nagystílűbb semmirekellő! Nagyformátumú himpellér. A többieken is mintha zavarodottság jelei ütköznének ki. Téboly izgatottsága tetőfokára hág, szavai összemosódnak, mondatai hebegve kavarognak, semmit nem képes egyszerűen és érthetően, a feszes magyaros stílus alapelvei értelmében kifejezni. Ellentéte Harmatos, a kővé vált nyugalom, tejfelesszájú szfinksz, ajkán állandó rejtélyes mosoly. Férfi Mona Lisa!, nézi őt Barabás.
