Irodalmi Szemle, 2001
2001/3 - Nagy Zoltán Mihály: A sátán fattya (regényrészlet)
Nagy Zoltán Mihály sürgettem volna az asszonyokat, induljunk már, nem mertem, de nem is kellett, csakhamar hátunkra vettük megint a kosarakat, nyakunkba az országutat, a halmosi állomáson másfél órát vártunk vonatra, nem jött, a guta üssön bele, mérgelődött Szabó Vilma, ő volt a legöregebb köztünk, nagy seggű vénasszony, saját magát alig bírta cipelni, hát még így megpakolva, haragosan összeszidott bennünket, amikor meghallotta, nem várunk tovább, nekivágunk a messzegésnek gyalogosan, elment a józan eszetek, zsörtölődött, holnap estig se értek oda, nem a szomszédban van az, egyikőtök se ismeri az utat, eltévedtek, beszélhetett, nagy volt bennünk az elszántság, ő ott maradt, mi elindultunk, hosszúnak hosszú volt az út valóban, többször megpihentünk még, aznap meg se érkeztünk volna, de megsegített bennünket az Isten, a váraljai kisállomáson sikerült felkapaszkodni egy vonatra, azzal érkeztünk meg a hegyek közé, ott már láttuk, nem egyedül vagyunk, jöttek a vonaton sokan más falvakból is, összetársultunk velük, valaki megtudakolta az utat, arrafelé vettük az irányt, nem oszlott fel délutánra sem a köd, sűrűn homálylott, a nyirkosság átjárta a ruhámat, nem törődtem vele, izgalom fűtötte a lelkemet, a közeli viszontlátás reménysége, csakhogy elakadt a menet, szögesdrót előtt toporogtunk, két katona a túlsó oldalon hevesen mutogatott, kiabált, vissza, vissza, ne merjünk közelebb menni, féltem, mégse hátráltam, álltam megátalkodott makacssággal, nem értettem a katonák beszédét, de láttam, hallottam az ordítozást, a fenyegető mozdulatokat, s elcsodálkoztam, miért dühösek ránk, egy városi asszony értette a katonák beszédét, szólni is tudott hozzájuk, sírós hangon rimánkodott szegény, engedjenek be minket, messziről jöttünk, látni szeretnénk a rokonainkat, zúgolódva álltunk mögötte, buzgón mutogattunk befelé, a szögesdróton túlra, nem és nem, jött a válasz egyre ingerültebben, már öt katona állt sorfalat a kapunál, édes jó Istenem, dolgom végezetlen kell hazamennem, keseregtem magamban, hát miféle törvény tilthatja meg, hogy lássam édesapámat,
