Irodalmi Szemle, 2001
2001/1-2 - Duba Gyula: Téli áradás (regényrészlet)
Téli áradás A szakszervezeti gyűlésen felveti, hogy privatizálni kellene az Intézetet! Javaslata reményből fakad, a jó gondolat felemelheti. — Isten kezében legyünk inkább, mint az államéban! — mondja. Barabás nem tagad meg tőle egy elismerő pillantást. Valamit megsejtettél, gondolja magában, vagy ismét a teremtő súgott?! A gondolat nem elvetni való, megalapozott. Egyelőre kevesen tudják, inkább csak sejtik, hogy — amiről Barabás már megvan győződve! — az államvezetés, a kulturális és szellemi tevékenységek fő mecénása és támogatója fokozatosan és tervszerűen, a kultúra pénzelésével együtt kiejti kezéből a kisebbségi tudatformálás ügyét, és minden valószínűség szerint a piacgazdálkodási viszonyok tombolásának a kényére-kedvére bízza. Az elgondolás jelei érezhetők! Az új kultúrpolitikai eszme él, már csak a módszereket kell kialakítani. A szándékhoz a politikai akarat megtalálja a megfelelő módszereket. Igen, vannak demokratikus eszmék és voltak kisebbségi ábrándok! De a nemzeti erők egyre élénkebbek és tevékenyebbek, és közelről sem lelkesednek a kisebbségi tudat fejlődéséért, sem a pozitív diszkrimináció nemes eszméjéért. A kör tehát bezárult, nézi Barabás Püspöki Béla felindult arcát, mindig izgatott, amikor javaslatot tesz, lám, ismét az érdeklődés előterébe villantotta magát, hogy aztán megszürküljön és szürkeségében visszahulljon. — Püspöki... helyesen szóltál... — mondja megfontoltan, melyből érezni, hogy bár az ötlet a fűtőé, már ő is gondolt rá —, privatizálni kell az Intézetet... s ha már kell, legjobb, ha mi magunk tesszük...! S akkor beszökött közéjük a derűs vágyak kísértete, az álmok madarának is nevezhetnénk, mely azt jelképezte, hogy az Intézet, helységeivel és minden felszerelésével egyetemben, melybe immár Drabicius pártelnök ajándékának műszaki csodaszámba menő számítógépei és internetkészülékei, faxberendezései is beletartoznak, tehát minden az övék lesz, nem függnek majd senkitől és olyan irányt adnak a kisebbségi tudatformálás legújabb fejleményeinek, amilyent ők akarnak. Szelepcsényi is tudja a magáét, és még többet sejt, bár forrásai mások, mint Barabásé, a fűtőt ő is elégedetten szemrevételezi. Szívemből szóltál, Béci, gondolja magában, s helyettem is..! Már csak az a kérdés, hogy kik legyenek az alakuló Kft. — mert nyilvánvalóan Korlátolt Felelősségű Társaságot kell alakítanunk! — vezetőségében és kik legyenek a tagjai?! Mert mindenki nem lehet... Ettől függ majd, hogy milyen irányultsága lesz a munkánknak és milyen eszmei értékek jegyében történik a tudatformálás! Mert ez itt a nagy kérdés, a kutyafáját! A jövőről van szó, uraim, a jövőnkről... Milyen irányzatnak lesz igaza? Ne legyünk naivak, sem gyanútlanok, még kevésbé a tiszta lelkiismeret elfogult hívei, az irányzat minősége a kisebbségi tudatformálásban elhanyagolhatatlan kérdés. Akinek igaza van, fennmarad, akinek nincs, óhatatlanul alásüllyed. Hatalmas kultúrákban és a nagy nemzeti nyelvek vonatkozásában jóval tágabbak és változatosabbak a tudatformálás területei, tagoltabbak és egymás vonatkozásában toleránsabbak, anyagi és szellemi értelemben köny- nyebben elviselik és éltetik több igazság párhuzamos létét, képviseletét. Mindnek juthat tér, közfigyelem és jótékony anyagi támogatás. Divatosan szólva: mindnek lehet piaca! A többségi tudatformálás méltányos és nagylelkű
