Irodalmi Szemle, 2001
2001/1-2 - MARGÓ - Juhász Dósa János: Tiszavirág életünk
MARGÓ János, Windhager Károly Ákos, Körömi Gábor folytat majd rendszeresen. A műhelyben is új nevek bukkannak fel, mint a boldogi Bálint Gábor, aki saját versei mellett Martialis epigrammáit fordítja magyarra, Zsigmond Géza Marosvásárhelyről, aki később évekig állandó szerkesztője a lapnak, s ebben a számban jelentkezik Padisák Mihály is, Miska bácsi. A lapszám hosszas hányódás után Kárpátalján kerül kinyomtatásra, s még a következő téli számot is bonyolult úton, de immár Budapesten nyomják ki, míg 1994-ben visszatér a Magyar Nyelvi Intézet nyomdájába, ahol Holló István gondozásával jelenik meg a mai napig. A téli szám hosszabb részletet közül E. M. Cioran A bomlás kézikönyve című munkájából Cziszter Kálmán fordításában, emlékezik két költőre, Kulcsár Tiborra és Horváth Imrére, interjút közöl Karol Wlachovskyval, aki akkoriban a Szlovák Kulturális Központ igazgatója, Csörsz Rumen Istvánnal, a Musica Historica együttes vezetőjével és Mics Ildikóval, aki valaha tőlünk indult színházat látni Budapestre. Papp Árpád első tanulmánya ekkor jelenik meg Lomtalanítás címmel, Böszörményi István Mocsáry Lajos portréját vázolja fel, s ekkor jelenik meg első írásával Bagosi József (Lehetséges-e írásos források nélkül történelmet rekonstruálni?), aki majd több különszám szerkesztője is lesz. Ebben a számban közöljük először Ebért Tibor egy írását, Szathmári István szabadkai író egy novelláját, s itt jelenik meg Szépréti Lilla Családregény című posztumusz művének első részlete. A kötet végül a Tiszavirág segítségével jelenik meg 1996-ban a marosvásárhelyi Lyra Kiadónál Pomogáts Béla értő utószavával. Ekkor csatlakozik a laphoz Hernádi Alexander, Való Gábor, Domokos Áron, Bartha Gizella, s ezt a számot főszerkesztőként már Juhász János jegyzi. 1994 Balassi-év, s a lap mindkét száma méltó teret szentel az eseménynek. Az első számban Csörsz Rumen István, Sudár Balázs és Széplaki György tanulmányát hozza, a második szám pedig Nánay István, Urbán Aladár, Erdődi Gábor és Vojtech Kondrót írásait. Az első szám közöl interjút Ferdinandy Györggyel, akinek Hurrikán című színdarabját a Wataridori Színkör mutatta be 1993 tavaszán. Ferdinandy György a lap védnöke is lesz. Itt jelenik meg a lapban először Csehy Zoltán, Juhász Katalin, Mizser Attila, Vanko Attila, Peér Krisztina, Zilahy Péter és Kiss Domokos Dániel tréfás álballadáival. Czine Mihály Farkas Árpádot köszönti, Tüskés Tibor Kodolányi Jánosra emlékezik. Zsigmond Géza ekkor írja első kritikáit (Csehy Zoltán: Nút, Razzia), Tóth István pedig S. Benedek András Kovács Vilmosról írt tanulmányának egyes kitételeit vitatja. A téli szám írásai körül kiemelném a pozsonyi Czingel Szilvia tanulmányát A ballada és tánc kapcsolatáról, Bagosi József A tatárok Dobrudzsában című írását és Laczko Mihály Embergyógyítás a lábnini magyaroknál című ismertetőjét. Ordogh Szilveszter a legnagyobb klasszikus vietnami írót, Nguyen Dinh Thit köszönti, interjú olvasható a később oly hamar elhunyt román költővel, Gelu Pateanuval, Zsigmond Géza ezúttal Juhász Katalin és Mikola Anikó köteteit elemzi, Csörsz Rumen István pedig Wathay Ferencről közöl tanulmányt. Ebben a számban jelenik meg először Juhász László rovata, a Bemutatjuk, amelyben felvidéki írókat, költőket, színészeket
