Irodalmi Szemle, 2001
2001/1-2 - MARGÓ - Bokros Katalin: Közös vonások (megjegyzések)
MARGÓ tematika és az angol történelmi személyekre és eseményekre való utalások a romantika jegyeit hordozzák magukon. Gray ódája nagyon rossz kritikát kapott a kortársaktól, ami eléggé elkeserítette a költőt. Versírással már nemigen próbálkozott, később csak a tudománynak élt. Arany János száz évvel később, 1857-ben írta A walesi bárdok című költeményét, amely a magyar irodalom egyik legismertebb balladája. A két verses alkotásnak meglepően azonos a témája, így feltételezhető, hogy Arany János számára kiinduló versnek számított az angol költő ódája. Arany a ballada műfajának eszközeit használta fel, a cselekmény sokkal fordulatosabb és cselekménydúsabb, mint az angol változat. Az angol történelemre való konkrét utalásokat Arany elhagyta, a súlyt a zsarnok és a legyőzött nép közötti viszonyra helyezte. Thomas Gray a walesi nemzet és az angol uralkodók közötti konfliktust nagyobb körülírással konkretizálta, az egész eseményt történelmi kontextusba helyezte. Arany János balladájában a történelmi összefüggések lényegtelenek, tulajdonképpen csak jelképes jelentésük van. Itt nem lényeges a zsarnok nemzetisége, olyan uralkodóról van itt szó, aki igazságtalanul ölt meg ártatlan embereket, és akinek ezért a tettéért a végén bűnhődnie kell: saját lelkiismerete kergeti őt az őrületbe. Mindkét költemény kezdetén Eduárd király hadával végigvonul a kifosztott walesi tartományon. Aranynál Eduárd Montgomery várában száll meg, ahol megvendégelik őt. A lakomán a király megérzi az urak ellenszenvét és félelmét. Előlép egy ősz hajú bárd, húrjára csap, és elkezdi felsorolni a király gaztetteit. Majd őt követi a többi dalnok, de egy se tud dicsérő szavakat mondani, mindegyik átokkal sújtja az uralkodót. Végül a király elrendeli, hogy minden walesi énekest öljenek meg. Thomas Gray versében is megtaláljuk az ünnepi vacsora képét, ahol az urak félénken és zavartan lakomáznak a királlyal: „Fill high the sparkling bowl, Reft of crown, he yet may share the feast: Close by the regal chair Fell Thirst and Famine scowl A baleful smile upon their baffled Guest.” (Szabadon fordítva: Töltsd meg az ivópoharakat, a gazdag ennivaló elkészítve, részt vesznek a lakomában, hallgatagon a királyi széknél, csillapítják szomjukat és éhségüket, összevont szemöldökkel, baljóslatú mosoly a zavart vendégeken.) Az ősz hajú dalnok alakja Gray versében ugyancsak jelen van: „Robed in the sable garb of woe, With haggard eyes the Poet stood; (Loose his beard, and hoary hair Stream’d, like a meteor, to the troubled air) And with a Master’s hand, and Prophet’s fire, Struck the deep sorrows os his lyre.” (Szabadon fordítva: Gyászos díszruhába öltözve, bánattól meggyötört szemmel állt a dalnok, elveszítette szakállát és ősz haját, sugárzott, mint a
