Irodalmi Szemle, 2001
2001/1-2 - KÖNYVRŐL-KÖNYVRE - Alabán Ferenc: Az óvodától az egyetemig
KÖNYVRŐL-KÖNYVRE sekhez kötődik. Ilyen az az általános érvényű körkép, melyet L Erdélyi Margit a demokratizálódó iskola belső és külső feltételrendszerérői rajzol meg, s alakulásának, ill. fejlődésének több szakaszát említi meg (Változik az iskola). Az elméletileg elfogadható tételszerűségek egybekapcsolódása és gyakorlati megvalósulása bizonyára összetettebb és bonyolultabb képletet ad a gyakorlati megvalósulás során, nem is annyira a keretet és a fogalomtárat, hanem a tartalmi vonatkozásokat illetően. A világnézeti, közéleti és szakmai felkészültség, továbbá az irányítás és vezetés problémaköre és annak az újabb (demokratikus) feltételekhez való alakítása a valóságban ellentmondásokkal telítődik és nincs lineáris vonala. Ami igaz lehet a teóriában, nem biztos, hogy a gyakorlatban is maradéktalanul megvalósul. Az iskola és velejárói — az eddigi tapasztalatok alapján — a társadalmi feltételrendszer függvényei, s nincs ez másképp a demokráciában sem. A társadalom gazdasági és szociális feltételei, a morális és értékmutatók rendszere, a pedagógia presztízse meghatározzák a pedagógus és a pedagóguspálya pozícióját, értékelését és értékét. Árnyaltak és hitelt érdemlőek a szerzőnek az „emberi tényező”, az arányok, a viszonyrendszer, a teljesítmények, az iskola belső légkörének és információs rendszerének működésére vonatkozó kitételei, melyek nagyfokú körültekintést és szakmai-szervezési érzékenységet igényelnek. A megvalósítandó feladatok szintén új tartalmak, új módszertani megoldások és új szemlélet elsajátítását jelentik, akár a központi előírások és elképzelések, akár az egyre inkább felerősödő és felerősítendő közvetlen helyi környezet tényezőinek iskolán belüli funkcionálását illetik. Az iskola kérdésének, elvi változásának és irányultságának kérdésében lényeges az ún. „értéksemlegesség” tudatosításának hogyanja (azaz semminemű ideológia nem támogatása, legtöljebb ismertetése...), a szponzorok kezelése, és annak az alapvető fontosságú iránynak a kiválasztása, amely vagy az európai személyiségközpontú (-fejlesztő), vagy az amerikai típusú menedzser-, profit-, ill. érdekközpontú szellemiség megvalósítását tartja-e elsődlegesnek az iskola feladatai közül. A felfedezések, az átértékelések és az áttérések különböző szintű létrejötte persze még ettől is sokoldalúbb és összetettebb, s főleg hosszú időt igénylő folyamat, mivel maga a pedagógia természeténél fogva is jellemzően evolúciós ágazat, s hatékonyságának eléréséhez letisztult tény- és értékhierarchia szükséges. E fejezet három (a kötetet egyúttal lezáró) tanulmánya magyarországi szakmai összejövetelen, nemzetközi konferencián hangzott el, illetve az Iskolakultúra című kulturális folyóiratban jelent meg. Ez a három elemző, összefüggéseket feltáró és időszerű feladatokat megfogalmazó írás (Feladatok a magyar szak oktatásában, Reformpedagógiai törekvések a szlovákiai magyartanításban, A kultúraközvetítés lehetőségei filológiai szakon) a szlovákiai magyar szakos képzés összetevőit tárja az olvasó elé. A nyitrai magyar tanárképzés, ezen belül a Hungarisztika Tanszéken folyó munka, a magyar szakos tanárképzés aktuális gondjait és feladatait vázolja, illetve a besztercebányai magyar filológiai szak újszerűségét mutatja be. A szerzőnek a nyitrai helyzetről szóló fejtegetései elsősorban a kilencvenes éveket illetik, azt az időszakot, melyet eléggé érthetetlenül és elfogult módon a felületes lexikoni szócikkek, a tanszék történetével foglalkozó zsurnalisztikai
