Irodalmi Szemle, 2001
2001/1-2 - KÖNYVRŐL-KÖNYVRE - Alabán Ferenc: Az óvodától az egyetemig
KÖNYVRŐL-KÖNYVRE írások elhallgatnak. Pedig a kilencvenes évek első felében a statisztikai adatok és a hivatalos dokumentumok tanúsága szerint a Hungarisztika Tanszéknek és az ún. magyar tagozatnak is a legtöbb hallgatója volt, a változások legnagyobb mértékben érintették a nyitrai tanárok és diákok munkáját, s a kezdeményezések (tudományos kutatás, külkapcsolatok, szakirodalom biztosítása stb.) intenzíven éreztették pozitív hatásukat. A tanszék akkori vezetése élen járt a felszabadító változások bevezetésében és gyakorlati érvényesítésében. L. Erdélyi Margit a kilencvenes évek közepén a Hungarisztika Tanszék vezetője lett, s mint nyitott és kreatív személyiség tovább folytatta a reformok érvényesítését, mind a kreditrendszer tökéletesítése terén, az új diszciplínák bevezetésében, az oktatás színvonalának emelésében, mind a diákokkal való munka terén, s a tanszék személyi állományának kibővítésében. Többen ferde szemmel nézték munkaköri eredményeit és egyéni előrehaladását, kezdeményezéseit, programjait akadályozták. Néhány évvel későbbi előadása és jellemzése tisztánlátását bizonyítja: „Sajnálatos, pontosabban veszélyes dolog éppen az említett bázisértéket tekintve, ha a nagypolitika beszüremkedik az egyetem életébe, ha a rektor és dékán megszorító intézkedései következetesen a magyar nyelvű oktatás felszámolását szorgalmazzák, ha a vezetés minden szinten diszkriminálja a demokratikus elveket valló oktatókat, ha direktívák születnek anélkül, hogy az érintettek beleszólhatnának, ha mindezekből következően felerősödik a széthúzás, a személyes érdekek permanens ütköztetése, amelyet a Hungarisztika Tanszék jelenlegi Janus-arcú vezetése és minden utasítást következetesen végrehajtó magatartása erősít, csorbítva a tanszék tekintélyét és erőtartalékait.” (143. o.) Ez a kórlelet tömören, de kifejezően jellemzi az utóbbi években Nyitrán kialakult helyzetet. A „felfelé ívelő évek 1996-ban más profilra váltottak”, s az egyre erősebb beszűkülést „csak elősegíti néhány magyar tagozati vezető konformista vagy közömbös hozzáállása” — állapítja meg a kötet szerzője. A pontos, egyértelmű látleletet a változások tükrében általánosabb szinten a könyv szerzője 1998-ban így fogalmazta meg: „A rendszerváltás utáni kezdeti évek prosperáló tendenciái hazánkban, ha a nehézségeken nem segítették is át a kreatív pedagógusokat, de legalább nem lopták meg energiáikat és optimizmusukat. Az utóbbi évekről ezt már nem mondhatjuk el, mert az a szellemi úzus, hogy nem értékelik azt, aki mást akar — még ha jobbat is —, mint ami van.” (146. o.) L Erdélyi Margit a kedvezőtlen státus quóba bele nem nyugvó, a változás és haladás elkötelezettjeként újabb lehetőségeket keresett, s a kötet utolsó írása már az új feladatok kihívását és vállalását foglalja össze. Szakmai életrajzának újabb fejezete a besztercebányai magyar filológusképzésben vállalt szerepkör, úgyis, mint az ottani tanszék egyik alapítótagja, úgyis, mint az egyik tudományos projektum vezetője. Pedagógiai és kutatói érdeklődése az irodalomelméleti témákban való elmélyülés mellett szinte természetes módon a (mű)fordítás területeire is elvezetik az új körülmények között, hogy a szlovákiai magyar kultúraközvetítésben küldetéses feladatokat vállaljon a hiánypótlásban és az új hagyomány teremtésben. L Erdélyi Margit kötetének több értelemben van dokumentum értéke: egyrészt a szerző pedagógia iránti egyértelmű elkötelezettségének bizonyítéka
