Irodalmi Szemle, 2001
2001/1-2 - KÖNYVRŐL-KÖNYVRE - Alabán Ferenc: Az óvodától az egyetemig
KÖNYVRŐL-KÖNYVRE elemeit is felhasználja, miközben tudatosan személyessé válik. Mindig részese a dolgoknak; akkor is, ha óralátogatáson vett részt, ha módszertani élményről számol be, ha a pedagógusjelöltek munkáját kíséri figyelemmel a gyakorlóiskolában. Stílusát többször képszerűség jellemzi, esetenként szimbolikus, ezért is használ gyakran idézőjeleket. Figyelmét azonban nemcsak az iskolai gyakorlat köti le, többször hivatkozik az iskolán kívüli világra és a családi környezet éltető vagy lehúzó hatására, a szülők gyerekek iránti felelősségére. Konkrét gyakorlati tanácsokat is ad, hogyan kell az iskola, a pedagógus és a szülők közti kapcsolatot pozitív, motiváló tartalommal megtölteni. Témájánál fogva, de főként teoretikus megközelítésével, fogalmi apparátusával és feldolgozási módszerével (lábjegyzetelés) különbözik a fejezet záróírása (Az Örkény-drámák tanításának néhány didaktikai indoka) az előzőektől, s ennélfogva bizonyos mértékig meg is bontja a fejezet írásainak metodikai homogenitását. Pontosabb elhelyezéséhez és megértéséhez szükséges az a háttérinformáció, hogy a szerző már több előző publikációjában (A groteszk vizsgálata, 1994; Örkény-drámák elemzése, 1996) monografikus igénnyel feldolgozta a didaktikai témaként is felvetődő problémakört. A kötet második fejezete (Olvasni jó — tanulni jó) recenziókat és reflexiókat tartalmaz A recenzált könyvek témája azt jelzi, mely szakterületek izgatják a szerzőjüket igazán. Az írások egyik csoportja a kultúra, az emberek közötti kapcsolatok, az értékek, a megismerés, az önmegismerés, az önnevelés, a mesetanítás néhány fontos kérdését veti fel az olvasott/ismertetett művek kapcsán. (Freudot olvasva, A mesemondás hozadéka, A meselények hatósugara, Mese a bimbózó szexualitásról...). A nevelés pedagógiai-lélektani összetevőire esik itt a hangsúly, s a felfedezés öröme hangulatilag is kiegészíti az érzelmi tényezőkhöz kapcsolható ismeretanyagot. Az írások másik nagyobb csoportja az egyén fejlődésének lélektani vonatkozásai köré társítja a recenzált szakkönyveket; tudatosan a viselkedési formák, az iskolai, a munkahelyi kapcsolatok és a munkateljesítmény problémáit állítva a középpontba (Könyv a „lélek filozófiájáról”, Szülők és gyerekek a pszichoanalitikusok szemével...). Mindezek az irányultságok viszonyrendszerükben jelennek meg azokban az írásokban, amelyekben a pedagógiai gyakorlat során hasznosítható módszerek bemutatásával és értelmezésével találkozhat az olvasó. A szerző lényeglátóan jellemzi pl. az újszerű gondolkodásra és problémamegoldásra motiváló Gordon-módszert (Barátságban és békében), a Carl Rogers személyközpontú lélektanának lényegét (A tények barátságosak), az elitképzés néhány konkrét megnyilvánulását (Minden gyermek ígéret) vagy éppen az integratív tanulás módszerét (Mindennapi zsenik). A gyakorlati tanácsok, a módszerek időszerű- sítése, a szülői és a gyermeki magatartásformák mozgatóerőinek, akárcsak a jó emberi kapcsolatok kialakulásának feltérképezése azt a célt szolgálják, hogy mindezt hasznosíthassák a pedagógusok, és épülésére szolgáljanak minden értő olvasónak. Nevelés- és oktatásszervezési kérdések kerülnek terítékre a gyűjtemény harmadik, nagyobb fejezetében (Óvoda — iskola — egyetem). A bemutató jellegű, összefüggéseket és problémákat fejtegető írások szorosan kapcsolódnak a megírás időpontjához, ezért időszerűsítésük feltételekhez és kiegészíté
