Irodalmi Szemle, 2001
2001/1-2 - TUDOMÁNY - Kovács Sándor Iván: Felföldi barokk remekíró: Gyöngyösi István (tanulmány)
Felföldi barokk remekíró: Gyöngyösi István És ha érkezése hallatik Szelimnek, Sokszáz előkontyú turbékol egy hímnek. Mikor excerpálni akar unalmába, Bémegyen e dáma-bibliothékába, Hol sok ázsiai pergamen membrának író pennájának megnyílni kívánnak. Hát ez lett Koháry viszolygásából; az új század frivol ízlése kevésbé tisztelte „a tiszta életnek Geniusát”. A II. rész második felében Diana vadászatának mozgalmas, látványos leírása különösen Kohárynak szólhat: a magános öregúr szenvedélyes vadász volt, epilliont is írt a vadászatról. Háború helyett fiktív vadászat: Gyöngyösinek ez a legharciasabb száz versszaka (119—120), s ebben is lelhetünk néhány Zrínyi-imitációt. A Diána és társai által kegyetlenül szétnyilazott-dárdázott szarvas, vadkan és medve a testiség, a világ és az ördög kísértései. A Csalárd Cupidcfozn — mutat rá Kibédi Varga — „Genius Venus kérésére elindul Cupidót keresni, látja rengeteg, szánalomra méltó áldozatát, és akkor Diana oltalmába veszi, lebeszéli Cupido kereséséről. Diana a »pogány* mítosz, mely a keresztény történetet megelőzi, Diana vezeti be Szűz Máriát”. Ez a Venus—Diana—Szűz Mária—Jézus összefüggés visz el a Rózsakoszorúhoz (1690), Gyöngyösi istenes költészetének remekléséhez. Forrásául egy német jezsuita himnuszgyűjtemény szolgált; Koháry egész dicsőítő életrajzot kap az élén ajánlásként. Az olvasóhoz szóló Gyöngyösi így igazít el: A rózsakoszorú-kötéshez való készület című „elöljáró írást” (249 strófa!) el se olvassák, akiknek a „sok fabulás régiségek és poétái költeményes dolgok”, azaz a mitológia ismeretében „nem forgott elméjek”. Ahogy Zrínyi („Én az ki azelőtt iffiu elmével...”), úgy kezdi Gyöngyösi is: „Az ki az iffiabb üdőkben,/ Játékosabb esztendőkben/ Helikonban siettél”, azaz fabulás Vénusl, Phoenixet írtál, „mastan immár” ne „fabulás költeményt”, ne „mesélő leleményt” mondj, hanem „Ez Mennyei Herculesnek”, Krisztusnak énekeld életét, áldozatát és feltámadását. A Megfeszített bejvívó heroizmusáról azonban szó sincs. Itt Zrínyi-ösztönzés nincsen, legfeljebb Kopcsányi Márton, Hajnal Mátyás hangját halljuk halkan. Az átélés érzetét keltő Gyöngyösi különösen a csecsemő Jézus és a megfeszítés naturalisztikus rajzában kiváló (I, 3. rózsa, 8—9; II, 2 rózsa, 14—15). Ezeket már Bán Imre párhuzamba állította: Mostan reszket testecskéje Van mostan melegecskéje, Most szent Anyja polállya, Most kedvecskéje változik, Nyögdögélve siránkozik, Szemecskéit könyv állja. Most van megint vidámabban, Adja magát hozzád jobban Felvett karocskáival; Most anyjához kezd hajlani, Mintha akarna szóllani
