Irodalmi Szemle, 2001

2001/1-2 - TUDOMÁNY - Kovács Sándor Iván: Felföldi barokk remekíró: Gyöngyösi István (tanulmány)

Felföldi barokk remekíró: Gyöngyösi István

Kiki menő útját tapogatva leli.

A Porábúl megéledett Phoenix minduntalan kínálja részleteinek költői gazdagságát, a legsikerültebb megnevező merészségeket. íme belőlük egy kis ízelítő. Erotika: „Gyümölcsös mellyének két mozgó citroma” (20); „Hogy öblében rejted édes kebelednek” (51); „Mellének felemelt vánkosi bomlottak” (82). Udvarlás: „Házba mennek, vannak kedves beszédekkel/ Lapogatják egymást oldalló szemekkel” (50); „Végre addig mennek az ál-pillogásban,/ Két titkos tekintet ütközik egymásban” (51). Elharapott szó: „Vala hallgatása félben falt szavának” (33). Párhuzam: „Amíg Kemény János lábát vas szorítja/ A bánat békója Annát sem tágítja” (80). Clair-obscur: „Egyiptomi bőre látszik személyeknek,/ Fejérlik a fogok, amikor nevetnek” (145). Inverzió és változat a ’strucctoll ver szellőt’ formulára: „Az állakon habzó terjedt szakáitokban/ Lehetnek a szelek szép mulatásokban” (152). Ősz és tél: „Dongnak bogarai a vad Boreásnak/ Repdesnek darázsi hideg Szent Andrásnak, [...]/ Fagylaló fuvalmi az erős szeleknek/ Majd megkötik hátát a folyóvizeknek, [...]/ Borulnak az egek sűrű fellegekkel/ Akik spongyiái telnek sok vizekkel” (173,174, 178). Az 'éppen ebédel, amikor...’ toposz kávéivós változata: „Kávét iszik vala, mikor ez hírt vette,/ Hamar felhörpenté s csészéjét letette” (185). Meglepő tiszta rímek: „Akadnak kezekben ezeknek mások is,/ Kiknek elfogásán bús vala Ákos is” (135); „Tajtékzik a szája, mint a búsult kannak/ Összevert fogai szájában csattannak” (195). Epithalamiumhoz alkalmazott deheroizáló hangvételét Gyöngyösi külön diszkrepanciákkal juttatja érvényre. A hazaszeretet nem szívet dobogtat, hanem vesét éget: „azért ezektül is Kemény viseltetvén/ S a haza szerelme veséjét égetvén” (130). A sűrű lövés csak bogárdongás: „A sűrű lövések dongó bogarai/ Szaporán repdesnek, mint méhek rajai” (196). Pogány vére keresztény kardnak rozsdája: „Sebesedik tőle sok török pofája/ Pogány vér foly rajta, nincs egyéb rozsdája” (197). A szablya a csatában vért nyal: „szabiyájával vérét sokaknak nyalatja” (199). Lónyai Anna fejedelemné földet fal Kemény halálhírét véve: „Szörnyű keservében a földet is falja” (198). ****

A halálváltozatok mestere és disztingválója, Zrínyi, elrémült volna ezen a trivialitáson. Ő ilyesmit nemhogy hölgyre, de keresztény vitézre sem alkalmaz; nála legfeljebb „Szulfikár fal földet” (X, 97). Hát még a parodisztikus jelleget, a travesztációkat hogyan fogadta volna?! Ilyet már a Murányi Venusbán megfigyelt Horváth János: „A nyíllövésjelenet csaknem a Zrínyiász-beli feszületjelenet paródiájának tetszik: mint ott a feszület, itt Cupido számlálja elő Wesselényi jövendőjét.” A széltől fogant ló eposztoposza (Zrínyi: I, 80) Gyöngyösinél ugyancsak komikus szintre kerül. Még jó vadászkutya sem versenyezhet értékben, árban középszerű harci paripával — és Gyöngyösi a kutyáknak veti oda a „széltől fajzott” epithetont. A Kemény-eposz vadászkutya-seregszemléjében Delhin és Tigris nevű pórázos tára „Szelektül fajzottak” (I,

II, 37)! Még erősebb ez a parodizáló tendencia a Csalárd Cupidcban. Gyöngyösi kutyái itt már könnyeznek, sírnak: „Láttatik Harpia szemlélni könyvesen/ Hogy pórázos társa vesz ily keservesen,/ S ugrik bal fülére a vadnak sebesen” (II, 146). Igen, ez travesztáló paródia; a Szigeti veszedelem