Irodalmi Szemle, 2001

2001/1-2 - TUDOMÁNY - Kovács Sándor Iván: Felföldi barokk remekíró: Gyöngyösi István (tanulmány)

Kovács Sándor Iván

hanem a hadvezérköltő téli hadjáratának is nyílt visszaidézése! Recep pasa sem létezhetne (36) a Zrínyiász nélkül; Gyöngyösi rá osztotta Demirhám és Bika András szerepét, s a tölgyfakirántás, elefánt- és ököragyonverés mesei virtusát még megtoldotta a félmázsás buzogánnyal, az ökörfarkelkapás bizarr ötletével (I, 83; V, 54). De felruházza kedves Recepjét Gyöngyösi (37) a Szigeti veszedelem Amirassenjének vonásaival is (I, 79), sort, rímet szó szerint követve. A legérdekesebb Delimán felléptetése Csonka Delimánként. Ez a magyarul jól tudó vitéz török katona, Csonkabég valóban élt; Buda elestekor került fogságba, majd keresztény és császári ezredes lett. Gyöngyösi török seregszemléjében ő a főszereplő (45—48); előadja életrajzát, varázslótudományát (vö. Zrínyi, IV, 76) és „vasból épített”, csonka kézfejének történetét. Mind Csonkabég (Csonka Delimán), mind katonái a Szigeti veszedelem két magyar seregszemléjének ruhatárából vannak felöltöztetve.

4. Rímbokrok követése. Gyöngyösi rímátvételeinek leglátványosabb példája is Csonka Delimán epizódjából idézhető: „De mindezek előtt megyen kétszáz lovas, / Mindenik fegyveres és mindenik tollas, / Fénlik mindenkinél páncél, sisak, karvas, / Mindeniknek hátán egy haragos farkas” (IV, 21). Zrínyi rímeihez Gyöngyösi csak ragokat tesz: „A csonka Delimán másfélszáz lovassal, /[...] tollassal, / [...] karvassal, [...] farkassal”(44).

5. A Zrínyi-számszimbolika és -poétika követése. A Kemény-eposz I. és II. könyvének versszakszámai 40 és 80 között mozognak. A Zrínyi-imitációkkal teli III. könyv 3. része azonban már 111, 4. része 106 (75+31), 5- része 123, 6. része pedig 118 versszakból áll! Ezek a számok a Zrínyi-eposz énekeinek versszakszá- maihoz állnak közel. A majdnem duplára növelés is „imitáció”: hajlékony alkalmazkodás a Szigeti veszedelemhez. Mégpedig úgy, hogy a nyomtatásból kimaradt 31 Áfium-os strófát is figyelembe kell vennünk Ezek tehát hozzátartoznak Gyöngyösi Zrínyi-ihletésű Kemény-eposzához.

6. Az Áfium-os betét kérdése. A „hozzátartozás” csak a Porábúl megéledett Phoenix korábbi változatára értendő. 1674-ben, s még inkább az 1693. évi kiadás konstrukciójában nincs igazán helyük: ez a 31 szakasz nem költői digresszió, hanem merő publicisztika, politikai-pedagógiai didaxis. Nehéz beléilleszteni a szerző által sajtó alá adott editio princeps szövegébe; technikailag sem sikerül. Célszerű ezért inkább leválasztani a Kemény-eposzról a Badics Ferenc által változatként közreadott strófákat; és önállóságában, külön versként közölni az eposz előtt. (Lásd szöveggyűjteményünkben: „Német mászkáló had, elfajzott magyar vér.”**)

Az olvasóhoz címzett Gyöngyösi-előszó a Syrena-kötet bevezetésével mutat rokonságot. Zrínyi „fabulákkal keverte a históriái". Gyöngyösi is vigyáz „a feltett dolgoknak valóságára", de nem tart „olyan rendet, mint a folyó írással való históriában, hanem a poézist is kívánta azokban követni”. Gyöngyösi hajlandósága és képessége elsősorban a história „megszínelése”: a poézis. O már a költészet és a költő modernebb értelmezését előlegezi. A poézis követése mintha „az én professióm avagy mesterségem nem a poesis” Zrínyi-vallomásra válaszolna. Gyöngyösi mestersége inkább a poézis; Az olvasóhoz címzett előszó első mondatainak bővebb szavú kifejtésében mondja: „Ezek mellett, mivel hogy (amint föllyebb is említettem) a poesist is követtem ezen verses