Irodalmi Szemle, 2001

2001/1-2 - TUDOMÁNY - Kovács Sándor Iván: Felföldi barokk remekíró: Gyöngyösi István (tanulmány)

Felföldi barokk remekíró: Gyöngyösi István

Dagasztó inait módossan rángatja, [...] Tolla vitorláját a szél hajtogatja”(Y7); „Hát Alapi Gáspár négy ötven szablyával/ Jün, van befödözve párducnak hátával” (V, 48) — „Jöhetett ez talán háromszáz szablyával, [...]/ Nem is aba, hanem böcsösebb ru há va l ” (24).

2. Merész, különös kifejezések imitációja: „Fölült már Zrini is, áll az sereg előtt,/ Sisakján szép strucctoll vér haragos szellőt” (IV, 14), — „Lobognak a zászlók, vannak nagy örömben” (IV, 26). Ezek Zrínyinél fordított vagy különös állítások: nem a strucctoll veri a szellőt, hanem a szél a tollat; a lobogó zászló örömét is csak a költő képzelheti el. Ha a zászló örül, örömében játszhat is. Gyöngyösi ezzel a változattal imitálja Zrínyit: „Rakodott a mező sok szép seregekkel,/ Az eresztett zászlók játsznak a szelekkel” (105). Hogy a sisakot díszítő structoll veri (mozdítja) a szellőt, nem a szellő a structollat: ez a köznapi logikától eltérő felfogás, a költő invenciója és örök szabadsága. „Kapkodj ki magunkból” — vallja Kazinczy a költészet funkciójáról; értik, nem értik magas dalod, ne törődj vele, ne köznapi nyelven szólj, ne az „örök rekegést” reprodukáld: szállj, ahová „szaggat erőd” (Ungvárnémeti Tóth Lászlóhoz). Ugyanezt mondja Arany János egyik szerkesztői üzenetében Vörösmarty különös „sírhalmomi gyász” kifejezéséről: „oly költői merészségnek tekintjük, mely egy Vörösmartynál, éppen merészsége által megkap és kiragad a mindennapiságból: de azért nem engedjük meg, hogy a próza pl. bundámi prémet írjon vagy mondjon. Szerk.” (Koszorú, 1865, I, 7. sz., 166; Összes művei, XII, 1963, 326.) Zrínyinél minden heroikus; a könnyű, kecses strucctoll is az: veri, mozdítja, gerjeszti a haragos szellőt, a fújó szelet. És hogy a Zrínyi-invenció milyen különleges, örök és „modern”, azt meg egy hasonló lelemény mutatja, a József Attiláé: „Ezüst derűvel ráz a nyír/ Egy szellőcskét és leng az ég” (Nyár). Itt sem az alsó felén (verzóján) ezüstös nyírfalevél rázza a szellőcskét, hanem a nyírlevelet mozgatja a kis szél. „Sisakján szép strucctoll vér haragos szellőt”: hát nem „modern” költészet ez is?! De talán fel sem fedezzük, ha nem ismerjük fel mint Gyöngyösi imitációjának genezisét: „Az eresztett zászlók játszanak a szelekkel.” (Nem lenne meglepő, ha Zrínyi is imitálna valakit, vagy ha József Attila nem őt imitálná, avagy senkit sem követve jött volna rá ugyanarra, amire Zrínyi vagy ösztönzője. — Ajánljuk mindezt az utókor figyelmébe.)

Van másik példánk is különös Zrínyi-fordulat Gyöngyösi-imitációjára. A Kemény-eposz kihagyott strófái között (amelyek az Áfium eszméit visszhangozzák) a 21.-ben olvassuk: „Piros vér váltotta fekete téntáját/ Előbb megfestette azzal a szablyáját.” Műveltség és vitézség toposza ez (lásd már Balassi pásztordrámájának ajánlásában), de erre a Zrínyi-helyre mutat vissza: „Nem irom pennával/ Fekete téntával,/ De szablyám élivei/ Ellenség vérivel/ Az én örök híremet” (Peroratio, mergjelent a Syrenában).

3. Szereplők azonos funkciói, azonosságai vagy névrokonsága. Ellépteti előttünk Gyöngyösi a maga török seregszemléjében a szigetvári vitézeket is, s így természetesen nem hallgathat a Zrínyiekről: „Ezután a szigetvári had érkezik, / Agájokat Deli Ahmetnek nevezik, [...] / Mindezek a Marsnak próbált deliáji, / Kiket Zrinijeknek oktattak próbái. / Bélyegezve vannak sokaknak pofái, / csókolták azokat horvátok szablyái.” (25, 32). Deli Ahmet, daliák, Zrínyiek, horvátok: ez nemcsak a Szigeti veszedelem történelmi miliőjének,