Irodalmi Szemle, 2001

2001/1-2 - TUDOMÁNY - Kovács Sándor Iván: Felföldi barokk remekíró: Gyöngyösi István (tanulmány)

Kovács Sándor Iván

Azzal az ürüggyel kéret kölcsön a szomszédasszonytól létrákat, hogy azokon a befülledt ágyneműt szellőztesse (III, 63—70). Gyöngyösi mindenféle kitérővel ügyesen késlelteti Wesselényi „várfoglalását”: a létra folyton elkeveredik, az „ostrom” résztvevői ímmel-ámmal téblábolnak; a költő még a „védők”-et buzdító beszéddel is késlelteti az időt. Százszakasznyi olvasmányos totojázás után Mária végre „magához övezné harcoló kardszíját”, s Wesselényiék is „kezdnek az hágáshoz”. Hajszála sem görbül meg senkinek. A várkapitány csak úgy papucsban kászolódik elő: az ajtó mögött álló Wesselnyi játékos ijesztésként a vállára üt, a kapitány rémületében azonnal felesküszik III. Ferdinánd hűségére. Nagy Ferenc hadnagy és társai még jobban megijednek. Az egyik bizony „rósz rezet is ejt”, azaz összeanyagcserézi magát; berezel: „Purgatio sem kell, hasa folyamodék,/ Hozzanak füstölőt, rút bűz ereszkedék” (III, 318). A komikus helyzetet már csak a bolhás meztelen öregasszony esetével lehet fokozni, ahogy szaladgál s „Tenyerét forgatja az középső lesre” (III, 340).

A támadók s a védők jól kinevették magukat, kellőképp szórakoztatták az olvasót is. Mindössze a boldog vég van hátra. A nevezetes vármeghágás „Veneris dies”, Vénusz napján: pénteken történt, nosza harmadnapra már kitűzve s véghez vive az esküvő is; Gyöngyösi a Hír toposzával kürtölteti világgá (IV, 357—417):

Szárnyára kél a Hír azonban s felrepül,

Csácsogó szájával sok földet békerül,

Murány megvétele híresedik s terül [...].

így jutott Wesselén nagy Murán várához,

Emeltetvén onnét több méltósághoz,

Érkezett múzsám is már feltett célához,

Fáradsága után lát nyugadalmához.

Gyöngyösi István nyugodtan hátradőlhetett karosszékében. A Szigeti veszedelem után szinte csak egy évtizeddel kuriózus, komikus elemekben bővelkedő tárgyat szinte ostromtravesztációként adott elő. Olyan házassági eposzt írt, amilyen magyarul még nem volt, amelyhez nem kell énekenként kivonatokat („prózás metaphrasist”) csinálni, amelynek megítéléséhez és átéléséhez nincs szükség feszített figyelemre, tartalma megjegyezhető, társasági beszédtémaként forgalmazható, elpletykálható. Ez az újszerű konstrukció nem gróf Zrínyi Miklós szerkezeti boltívekkel megerősített eposzdómja, hanem szemet gyönyörködtető filegória: új szelek fújnak át könnyű építményén, ingatják tarka virágait, hűsítik az ingujjas szereplőket. Komolyabb párhuzammal: mintha Rembrandtra azonnal Rubens, Velasquezre Murillo következne. Gyöngyösi szobrát utóéletének diadalmas XVIII. százada után Kazinczy döntötte porba, majd a Zrínyi javára eldőlt vitát Arany János zárta le. Arany Gyöngyösi-felfogása Riedl Frigyes és főként Horváth János fejlődéstörténeti megerősítésével érvényesült irodalomszemléletünkben és az irodalomtörténetírásban. Az 1980-as évek elején előbb Gyenis Vilmos, majd Kibédi Varga Áron kezdte átrendezni a „korigények és a közízlés” szem előtt tartásával a