Irodalmi Szemle, 2001
2001/1-2 - TUDOMÁNY - Kovács Sándor Iván: Felföldi barokk remekíró: Gyöngyösi István (tanulmány)
Kovács Sándor Iván STROBILUS 11. Mennyünk csak na kukhina, mig ők az húst is megh esznek, Szintén most érkeztek az Jobágyok, hoztak elégh Szlepiczákat, Huszokokot, Ptakokot, talám Szlimá- kokot is, megh lészen telaczina, s másféle huss is. Nem hinném, hogy Gyöngyösi szlovakizmusainak ne lenne szlovák vagy magyar értelmezése, ezeket azonban nem ismerem vagy nem olvastam (Csanda Sándor Gyöngyösi-tanulmányában nem találom nyomát). A legismertebb Gyöngyösi-mű az 1664 nyarán megjelent Murányi Vénus. a karcsú Széchy Mária és a túlsúlyos Wesselényi Ferenc harmadik, illetve második, mégis sikeres házasságának ünneplése. Rákóczi László egykorú naplója szerint Wesselényi olyan kövér volt, hogy szekéren vitték egyik fürdőből a másikba, ahol aztán a vízben lebegő deszkalapon órákig elkártyázgatott. A Murányi Vénus ajánlása is a stubnyai hévizén kelt. Arany János éppen ennek felidézésével incipiálja Gyöngyösi Istvánját: „Azon év, mely Zrínyi Miklós, a Szigeti veszedelem nagy költőjének erőszakos haláláról lön emlékezetessé (1664), egyszersmind oly epikai mű első megjelenésének az éve, mely, társaival együtt, sokkal nagyobb népszerűségre vala kelendő, mint a nálok hasonlíthatatlanúl remekebb Zrínyiász. Olvasta-e Zrínyi a Murányi Vénustf Nem lehetetlen, mert halála minden betegség nélkül, csak november 18-án következett be, Gyöngyösi pedig a »stubnyai hévvizeken«, tehát nyári napokban, írja Vénusához az ajánlólevelet, s [...] Zrínyinek mindenhová kiterjedő figyelméről föltehetni, hogy [...] nem kerülte azt ki az irodalmi új jelenség. Ha olvasta, bizonyára érdekkel fogta olvasni magát a leírt tárgyat; pártfelének, barátjának, Veselényi Ferencnek kalandos egybekelését Széchy Máriával, mely a nélkül is minden ajkon forog vala; bizonyára nem egy helyt tapsolta meg az új költő virtuozitását, nyelv és versbeli könnyű bőségét, eleven képzelmét a festésben, rhytmusának magyar zamatját, olykor merész újításait a szólásmódokban s több ilyeket: de az egésznek alkotásáról, a cselekvényről, az egyes jellemek ábrázolásáról a Szigeti veszedelem írója nem sokkal lehetett különb véleményen, mint évtizeddel előbb (1653) Liszti László epikai munkájáról (A mohácsi veszedelem) vagy ugyanannak krónikás modorú, össze sem függő verselményeiről.” A gömöri Murány sziklavárának látványos átjátszása 1644-ben az erdélyi fejedelem kezéről a császáréba Széchy Mária és Wesselényi Ferenc hirtelen egybekelésével, szenzáció volt akkor. Kemény János is megpletykálja önéletírásában: „Filekből Széchy Máriával Veselényi Ferenc tractálván az levet öszveszűrték, az asszony mulatásképpen kimenvén egy erdőben szemben is lőttek; s időt s módot is végezvén, az hagyott időben Széchy Mária [...] minden hozzá tartozókat elrészegítvén, éjjel meghágatá az várat Veselényivel (s ki tudja, ha nem magát is), elegendő népet bocsátván bé. [...] Az vár asszonyostól, hűségestől tőlünk elesék” (Önéletírás, 1959, 266). Rákóczi László 1656. augusztus 6-án Kassán Wesselényi Ferenc nádorral ebédel, majd átmennek a „páter jezsuitákhoz”, ahol „szép comédia is volt; Murány megvételét representálták”. Még a vacsorát is együtt költötték el: volt mit megbeszélni, maguk a főhősök
