Irodalmi Szemle, 2001

2001/1-2 - TUDOMÁNY - Kovács Sándor Iván: Felföldi barokk remekíró: Gyöngyösi István (tanulmány)

Felföldi barokk remekíró: Gyöngyösi István

Dedalus temploma (megj. 1724), a Mars és Bacchus egymással való viaskodásárul. Ezek 1663 előtti vállalkozások, hitelességük ellen eddig nem merült fel érdemi érv (a Mars és Bacchusra a Rózsakoszorú ajánlása is utal). A Proserpina elragadtatása nagy valószínűséggel 1671-ben Bécsben készült. A Deda lu.sban már van néhány szép gyöngyösizmus: „Habzottak köntösi széllel vívásával”; „Sóhajt, kezét töri, ujját ropogtatja”, „Mert részegít szablyát szép piros vérével”, „Sugárban egymást a porszemek szénlik”; „Hószínű fejérség szeme bugájában”; „Szélnek bocsátotta aranyszál hajait”. Érdekes és a Zrínyiével (Arianna sirása) tanulságosan összevethető a Dedalusból Gyöngyösi Ariad- né-koncepciója. A Dedaluáoan Ariadné belehal a fájdalomba, előbb azonban Gyöngyösi még kiteszi egy hosszú ekhós-versbetét fáradalmainak. A Keményeposz és Kőszeghy Pál felé mutatnak a Dedalus és a Proserpina hímzésábra- toposzokkal előadott mitológiai történetei. A Mars és Bacchus arcimboldeszk gasztronomikus antropomorfizálásai végső soron ugyancsak Ovidius-elágazá- sok:

ím amaz potrohos, nagy dőzsölő Bacchus,

Kinek egy ételre kevés egész bakhús [...]

Egy pár kövér sódért fölköthet karvasnak,

Egy kerekes lepént mellyére paisnak,

Nagy kövér szalonna jó fegyverderéknak,

Oldalas pecsenye lesz lódingtartónak.

Töltésnek lódingban május kolbászt tészen,

Pár pisztolnak egy pár domaszlábot vészen,

Páncél sisak nélkül az feje sem lészen,

Száz rétőpacallal kitelik a szépen.

Karabinja lészen szarvasnak sült compja,

Hosszú húsos kolbász ennek pantalérja,

Egy ökör bokája lészen tollas botja,

Borjú, bárán béli föltekert kanótja.

Kezében virágos pecsenye kopjának,

Fácán, kappan farka lesz lobogójának,

Oldalán vörös görgy [fakulacs] puska palackjának,

Egy darab velős konc jó puska kulcsának.

A Proserpina elragadtatása Claudianus-átdolgozás Ovidius-bővítmények- kel, saját strófák, sorok bőséges hozzáadásával. Badics Ferenc szerint 1671-ben írhatta Gyöngyösi; a Wesselényi-összeesküvés miatt „a sokat zaklatott s még mindig őrizet alatt levő özvegy nádorné [Széchy Mária] körül dolga nemigen volt, de annál nagyobb szomorúság ült akkor mindkettejük lelkén” (RMKT XVII, II, 1921, 463). Megkockáztatom: a Proserpina elragadtatása [elrablása] az őrizet alá „ragadott” Széchy Mária vigasztalására készült: a nádornéi fényesség