Irodalmi Szemle, 2001
2001/1-2 - TUDOMÁNY - Kovács Sándor Iván: Felföldi barokk remekíró: Gyöngyösi István (tanulmány)
Kovács Sándor Iván és biztonság után ő esik így az őrizet poklába, ami azonban nem lehet végleges, hiszen az év felét Proserpina is a „felvilágban” tölthette. Gyöngyösit talán ez is motiválja, mert ahogy megfesti a pokol vonzó világát, az különös remeklés. A több ezer Gyöngyösi-sor közül Weöres Sándor is ezért közölte Három veréb-antológiájában a Proserpina pokolleíró kedves szavait: „Pluto, a Pokol fejedelme, hogy az elrabolt és kétségbeesett Proserpinát megnyugtassa, dicséri a pokol gyönyöreit. Majd vidám ünnepség az alvilágban”. Erre is érvényes, amit Weöres Gyöngyösiről állít: „legjobb” nála a „felszín alatt, a sorok mögött bujkáló halk humor, megsúgva, hogy semmit nem kell komolyan venni”. Ilyen „humora” van „az ünneplő és gyönyörben ujjongó alvilágnak” is: amikor Proserpina megérkezik, Ixion kiszáll gyilkos mókuskerekéből, „van vigadozással”; Tantalus nyeldekli a vizet, habzsolja az almát, májtépő kányája elrepült; Titius kényelmesen elfekve pihen „kilenc dűlő földön”; a „Cocytus vize tejjel habosodik”; felfüggesztve még a meghalás is... Zrínyi komor, hatásos borzalmakkal ábrázolta a maga Szigetvár fölé teremtett égi poklát (XIV, 36—41); Gyöngyösi vidám alvilága akár ezt is parodizálhatná. Igényesebb, komolyabb imitációnak vagyunk azonban tanúi, mert Gyöngyösi emlékezete most is Zrínyi közelében kalandozik: a Syrenáí is kinyitja „a boldog pokol humorát kiélezendő”, de nem itt, hanem a III. éneknél. Gyöngyösi István ugyanis Zrínyi ötstrófás, négytételes évszakversbetétjét „rövidíti” meg hét szakaszra, mert bőbeszédűségével két évszakra redukálva sem képes szűkszavúbb lenni. A Proserpina elragadtatásának évszakversikéje (II, 65—71) csak a Nyárra és az Őszre terjeszkedik ki, a legmeggondoltabb tudatossággal, hiszen az istenek megengedték az „elragadtatott” Proserpinának, hogy az év hat hónapját, azaz egyik felét a földön töltse. Fél évben következésképp két évszak lehet. Gyöngyösi a nyarat és az őszt választja Proserpina pokoli lakozásához. Pokol-király Pluto („Vasszín kendőjével megtörli orcáját”, és már mondja is a török ifjú énekének bőre rövidített változatát. Némi kihagyással tömörítem, és margócímekkel utalok az évszakokra, kiemelésekkel a Zrínyitől átvett szavakra, kifejezésekre: Az Elysiumnak gyönyörűszép helyét, ámulva szemléled harmatos mezejét, Nyár A kedves aratás aranyos idejét Megláthadd és annak zöldellő erdejét. Ott a sok szagos fü úgy harmatoztatott, Hogy éppen ezáltal minden újulhatott. [...] Jobb ott a Zephyrus, egészségesebb is, Virágok sokasága sokkal ékesebb is. [....] Árnyékos fák ága szüntelen zöldellő, Kik alatt viszontag jádzik a friss szellő, Vagy hogy az hévségben mindenkor hűsellő, Ezt így látván lészen tőled is kedvellő.
