Irodalmi Szemle, 2001

2001/1-2 - KORTÁRS MAGYAR IRODALOM - Cselényi László: A Péterek irodalma (Lengyel Péter, Hajnóczy Péter, Nádas Péter, Esterházy Péter) (miniportré)

Kortárs magyar irodalom

Miért fontos írás a Cseréptörés? Azért, mert annyi jó és kevésbé jó regény után még mindig tud valami eddig el nem mondottat mondani nemzedékünkről, s e nemzedék „kifutópályájáról”, a második világháborúról. Nem cselekményben persze, alapállásban inkább, közérzetrögzítésben: íme, miért vagyunk olyanok, amilyenek vagyunk. Ahogy a könyv fülszövege mondja:

„Ismernünk és vállalnunk kell a múltat, cipelnünk kell, amit tettünk, felelősek vagyunk önmagunkért. S ebbe az »eltüntetett idő* is beletartozik.” „Jelentős irodalmat hoz itt létre Lengyel Péter ”— írja Szávai János, mert anyagához megtalálta a legjobb módszerét... múlt és jelen váltakozása, egymásba játszása, egymásba épülése, s ami ebből következik a félig-meddig nosztalgikus, de kissé távolságtartó tónus — különlegesen nagy hatásúvá teszi a regény szövegét... A változatos anyagból épülő Cseréptörés zárt egész hatását kelti”.

Ugyanez mondható el a korábban írott, de csak később közzétett Mellékszereplőkről, melynek hősei gyaníthatóan ugyanazok a második világháborúban született, apátlanul felnőtt, azonosságzavarral küszködő negyvenévesek, mint a Cseréptörés hősei.

„Rendhagyó monográfiát készít, személyes tapasztalaton alapuló felmérést: kis környezetrajzot, beszámolót a saját négyéves tanulmányi és emberi környezetéről, lehetőség szerint teljes háttérrel és oknyomozással.”

Kik a Mellékszereplők? Mondottuk, hogy az író korosztálya, az 1939 körül születettek. Következésképpen ugyanaz a társaság, amely, mint Madaras István, a regény kulcsfigurája (a szerző alteregója?), „egy normális családot keresett nyugtalanul. Egyáltalán bizonyítékot, hogy van ilyen. Illetve valakit, aki egyidős vele, és mégis emberi viszonyban él a családjával”.

Mert: „az ő apja Voronyezs alatt esett el”. Barátjáé „aknaszedés közben felrobbant.” Stb. stb.

S nem kényeztette el a kor később sem e nemzedéket, különösen nem a Rákosi-korszak Magyarországán. A háború utáni inflációs évek nyomorúsága, a törvénysértések, a sematizmus, ötvenhat és ami utána következik. A Mellékszereplők sorsa ugyanis éppen ezekben a kritikus esztendőkben zajlik. Madaras, Dán Dóra, Szász Erik és a többiek ötvenhattól hatvanig, hatvanegyig „akadémisták”. S ezekben az években fordul a sorsuk jobbra vagy balra.

„Madaras István tizenhat éves volt. Vad elkeseredéssel gondolt éjszakákon át a végtelen évekre, amíg lefekhet majd egy nővel. Másképp voltak ezek a kamaszdolgok Magyarországon, mint akárcsak öt évvel később. Az érettségi napjáig egyetlen fiú volt az osztályban, akinek volt már dolga nővel.”

A regény finom, polifónikus árnyaltságához a társadalmi-politikai háttér mellett természetesen ez is hozzátartozik. A nemzedék „érzelmi iskolája”. S meglepően pontosan méri be a korosztály helyzetét az író, amikor e sorokat leírja. A szexuális emancipáció még ugyan elkerüli e viharvert évjáratot, ám következményeit saját bőrén, komplexusaiban érzi. S ebből a szempontból érzem különösen sokszólamúan izgalmasnak Lengyel regényét, hiszen végül is „vallomásokat” ír ő is, a műfajnak akár ágostoni vagy rousseau-i értelmében, noha itt nem(csak) egy lélek fejlődéstörténetéről van szó, s még csak nem is egy korszak főszereplőiről.