Irodalmi Szemle, 2001
2001/1-2 - L. GÁLY OLGA JUBILEUMÁRA - N. László Endre: Az utcaseprő; Csallóközi történetek
Csallóközi történetek De nagyapám kijelentette: — Nem menek veled, mert nem tetszői nekem! Ha ilyet küldtek értem, milyen lehet a többi?!... Aztán eljött érte a halál angyala, többször is, de ő harmadszor is csak azt mondta neki: — Nem menek veled!... Nem köll nekem flancos díszkíséret, se fekete, se fehér. Menek én magamtul is, ha úgy érzem, hogy eljött annak a maga ideje!... Igaz, azt én sem tudom, hogy annál az utolsó útelágazásnál jobbra vagy balra kell-e térnem, hogy melyik vezet a mennybe, melyik a pokolba... De talán szerencsém lesz, s meg tudom majd különböztetni a tömjénfüst szagát a kénkőfüstétől, ahogyan a jóféle nőszemélyt a rosszfélétől még vaksötétben is... S ha mégis tévednék, akkor se történhetne nagy baj: A mennyországban csak jobb lehet... S ha mégis a pokolba tévednék, ott se lehet majd sokkal rosszabb dolgom, mint ebben a labancos ántivilágban volt... Aztán ment legényesen, büszkén, mintha csak háztűznézőbe ment volna... Feszítve, szálfa egyenesen, fején kissé félrecsapott kucsmájával, hátán avítt subájával, mert hát éppen tél volt, jobb kezében rézfejű fokosával, fogai közt a pipával... Néha-néha még sercintett is az út szélére, egyszer jobbra, másszor balra... Mert hát tudta ő jól, mi az illem! Ott találták meg a szőlőjében, az asztalra dőlve, poharat szorongatott a kezében... Csak félig itta ki... Az ekeli boszorkány Élt egyszer régen, de talán nem is nagyon régen, az ekeli faluvégen, kis házában egy Panyi nevezetű ember. Szegény volt, mint a Pusztatemplom egere, vagy még nálánál is szegényebb, felcsapott hát éjjeliőrnek, mert ez soha nem volt Ekelen valami kapós állás... Nem is lett volna soha semmi baja — a szegénységén kívül, azt meg jól elviselte —, de a feleségének három igen nagy hibája volt a falu legirigyebb, leggonoszabb nyelvű asszonyai szerint! Gondolom, ha nem előbb, hát a haláluk óráján elfordult tőlük még a csillagos ég is... Mi is volt ez a három nagy hiba? Először is az, hogy igen-igen szép asszony volt, ami igencsak főbenjáró bűn a kevésbé szemrevaló asszonynép szemében... Másodszor az, hogy nyalka férjére, aki minden éjszaka a falut járta, nagyon-nagyon féltékeny volt, s ez a bűne talán még megbocsátható. Mert az volt ám Panyi nótája, hogy: Szárnya van a méhnek, szárnya a madárnak, nyitva az ablaka asszonynak, leánynak... Harmadszor pedig az, hogy a falu legcsúnyább asszonyai szerint a szép Panyiné boszorkány, de a javából!... Ez pedig már súlyos vád! A férjet csak a szép asszony második hibája ingerelte néha-néha, de inkább
