Irodalmi Szemle, 2001
2001/1-2 - L. GÁLY OLGA JUBILEUMÁRA - Magyari A. Sándor: Pygmalion esete a Kékszakállal
Pygmalion esete a Kékszakállal len flankirende beruházásokhoz, marketinghez.., azaz a SYNERGIA eléréséhez rengeteg pénz hiányzik. És... mintha valahol kinyílt volna az ajtó. Zsolt a csevegés hevében hirtelen nem is emlékezett, merre lehet a bejárat. Aztán a hangforrás felé fordult. Egy húsz év körüli, pestiesen-vagányan öltözött diáklány éppen egy könyvet tett le szégyenlős mosollyal a dékán asztalára. Zsoltnak még a lélegzete is elállt egy pillanatra, de tárgyaló partnerére nézve látta, hogy őt is zavarba hozta a jelenet. — Thank You — suttogta a leány és kibillent-kilibbent. Most meg a szemem káprázik — gondolta Zsolt —, mert megesküdött volna, hogy az ismeretlen diáklány — kilépve — még reá visszakacsintott volna. De hát ez képtelenség! Mi történik itt velem... avagy ez lenne a dialektika...? Peregrine Morecamb úr — hamarabb megemberelte magát — visszatérve a jelenbe, egy jelentéktelen kijelentő mondattal: — Egyik tanítványom hozta vissza a tankönyvet, lezárta az ámulatot. Végül is megállapodtak abban, hogy Zsolt látogathatja az egyetem könyvtárát... és... és... folytatják a dialógust. Az épületből kilépve ismét a kacsintás jutott Zsolt eszébe... és... az a különös, szégyenlős mosoly... is. Egyre biztosabban érezte, hogy ez nem más, mint afféle „deja vu”.„ Aztán hirtelen beugrott! Hát persze. Harminchárom évvel ezelőtt... és pontosan így történt. Mármint a mosoly... Kolléganőjének adott egy igen kiváló könyvet. Kölcsön... Sem a könyv címe, sem a könyv szerzője nem jutott már eszébe... Az viszont igen, hogy... francia irodalomból jött a regény, s egy leány körül játszódott... és... Párizsban, akiért két galeri harcolt. Még arra is emlékezett, hogy akkor vagy máskor, de az a könyv örökre eltűnt. És... hogy ez mennyire dühítette... Most kapta volna vissza?
