Irodalmi Szemle, 2001
2001/1-2 - L. GÁLY OLGA JUBILEUMÁRA - Jela Mlčochová: Csak nem kell félni! (novella)
Jela Mlcochová Csak nem kell félni! Ismert fürdő mellett van a falu, közel a járási székhelyhez. A szomszédos faluba vezető út mentén lakik Martina (26). Néhány kilométerrel odébb, a járási székhely peremén bérelt garzonban lakik Éva, a barátnője (28). Kicsi koruktól ismerik egymást, már az iskolában összebarátkoztak, s abban az időben mindent tudtak egymásról. Később, amikor már felnőttek s Éva elköltözött a faluból, ritkábban találkoztak, a kapcsolat azonban megmaradt. Éva ékszerüzletben kezdett dolgozni a járási székhelyen, amellett bekapcsolódott a Gyermek Népi Együttes munkájába. Szervezési teendőkkel bízták meg, az ő gondja volt, hogy minden simán menjen. Menedzser — mondanánk ma. És valóban, ment is minden simán. Éva elintézett mindent. Az együttes jó színvonalú volt, a koreográfus kimagasló, sokat utaztak az országban, sőt szétnéztek a világban is. Évának tele volt a garzonja külföldi emléktárgyakkal. Martina néha meglátogatta, megcsodálta a kínai porcelánból való egzotikus mütyürkéket, amiből Évának egész gyűjteménye volt a polcokon, aztán mindketten helyet foglaltak a halványsárga ernyőjű lámpa alatt, és ki tudja honnan való drága alkoholt kortyolgattak. — Nahát, te aztán tudtad, hová kell születni! — mondogatta Martina, amin Éva csak nevetni szokott. — Törökországi túrára megyünk — mondta egyszer beszélgetés közben. — Volna kedved eljönni velünk? Talán el lehetne intézni... — Tényleg? — kérdezte Martina visszafojtott lélegzettel, de mindjárt ki is hunytak a szemében felcsillanó szikrák. Évától eltérően ő férjnél volt. A házról, a férjéről, a két gyerekről, a férje szüleiről való gondoskodás meg az állása... Hát persze hogy nem lehet. Meg aztán olyan könnyű elintézni egy ilyen utat? így Éva nélküle utazott el. Martina a szomszédos ház sarka mögött állt, onnan figyelte a túra résztvevőit, amint szállnak fel a buszra, figyelte Évát, ahogy az indulás előtt sürgött-forgott, s valakinek integetett piros kesztyűs kezével. — Hát ez tudta, hová szülessen... Változás az ezerkilencszáznyolcvankilences bársonyos forradalom után következett be. A járási székhelyen megszüntették az ékszerüzletet és egy másik, nagyobb városba helyezték át. Évának sokkal messzebb kellett bejárnia. Most már nem győzte mindazt, ami azelőtt magától értetődő volt. Az együttes is nehéz helyzetbe került. Egyszeriben nem volt rá pénz, a gyerekek felnőttek és szétszéledtek, senkinek sem volt ideje utánpótlást toborozni, a koreográfus is külföldre távozott mindjárt a rendszerváltás első napjaiban.
