Irodalmi Szemle, 2001
2001/11-12 - MARGÓ - Zalabai Zsigmond: Négy szlovák népdal
Margó Nebojím sa zahynutia, Len sa bojím, že ma chytia. Nem félek a kimúlástól, De félek az elfogástól. Keď ma chytia, budem väzeň, Nezaplače za mnou žiaden. Ani moja mladá žena, Čo ma dala do väzenia. Ha elfognak, vasba vernek, nem hullanak értem könnyek. Az asszonykám sem sirat meg, Aki miatt vasba vertek. Do väzenia, do takého, Čo nevyjdem nikdy z neho. Nezaplače otec, mati, Ani moji kamaráti. Vertek vasba, oly súlyosba, Ki nem szabadulok soha. Nem sirat meg apám, anyám, Sem egyetlen jó cimborám. Dallamát és szövegvilágát tekintve ez a szlovák népdal a leginkább a mi bujdosóénekeinkre, rabballadáinkra emlékeztet. Ez magyarázza, hogy a „Kade chodím” (Merre v. Ahol járok, esetleg: Járok-kelek) fordulatot a „Bujdokolok” igével adtam vissza. Az ikes ige népnyelvi formáján (iszom helyett: iszok, iszok), lévén szó népköltészeti alkotásról, aligha akad fenn bárki is. A „budem väzeň”(szó szerint: „rab leszek’*),„bús rab leszek”-féle töltelékszavas formában magyarul is visszaadható lett volna; a „bús”-1 azonban annyira műköltőinek (Tóth Árpádénak, Juhász Gyuláénak) éreztem, hogy használatától eltekintettem. Maradt tehát a rabénekeinkből ismert: „ vasba vernek” méghozzá kétszer is: a szlovák eredeti második versszakának negyedik sorában ugyanis a „börtönbe” (do väzenia) szó áll. A „mladá žena”: „fiatal feleség” jelzős kapcsolatot ritmikai okokból kénytelen voltam mellőzni; stilisztikai szempontból ugyanakkor a „feleség ”helyett kifejezőbbnek, népiesebbnek éreztem az „asszony- kám”-at. A kilencedik sorban a fordított szórend („vasba vertek”helyett a „vertek vasba”) nyomósít, kiemel; a jellegtelen szlovák mutatószó („do takého”:„olyanba” helyett pedig az „oly súlyosba” fordulatot választottam; ez mint értelmező, ugyancsak kiemelő funkciójú. A „ki nem megyek” (nevyjdem) helyett az erőteljesebb és rabénekhez jobban illő „ki nem szabadulok” áll a célnyelvi fordításban. A zárósorban a „jó” jelző töltelékszó, ritmusképző elem; szerencsésebb, mint az egyébként kínálkozó — de irodalmi nyelvi — „volt”cimborám. Dedinka v údolí, srdce ma zabolí, Keď na teba spomínam. Dedinka v údolí, srdce ma zabolí, Keď na teba spomínam. Spomínam na teba stále, Na tie prekrásne chvíle, Keď sme sa lúčili, Lásku sme sľúbili. Dievčatko roztomilé. Anička, dušička, zavri si očička,
